|
Ki hibás, hogy megvettem ezt a vacakot?
A vodka biztos bennem matatott
Mikor kivásta ivásra hajlamos agyam,
Hogy egy motorral lepjem itt meg magam.
Szeretni éppen nem szeretem,
De hiányzó kerekem
ígyen pótolom.
Tudom, ehhez jobban elkelne egy traktor,
De ez drága - ezt gondoltam akkor.
Ki volt tűzve hát a nagy cél,
Nem kell járda, nem kell úticél.
Motort veszek!
Csak kibírjam holnapig.
Négy teljes hónapig
- éhségtől már lilán -
Volt az esti imám,
míg előjött az előleg.
Szódavíz mellett koplalnom kellett,
Éktelen
szép telem elment,
De nadrágot lábam nem látott,
Mert, ha felhúztam leesett.
Skót szoknyát hordtam.
Fél Karl-Marx-Stadt ezen röhögött.
Valóban nem sok örömöt
Találhattak rajta,
hisz enyhén szőrös fajta,
És görbe.
Félkörbe hajlik szegény,
De éltetett a remény,
mire a Chemnitz vize zajlik,
E láb egy tankhoz hajlik.
Fülem közben konokul lekonyúlt.
Güzü szem gúvad,
csak akkor néz, mint dúvad:
ha netán egy zabot
Zabáló lovat lát.
Nagy a kín!
Sorvadt íny utal erre
Fogat nem fog már semerre,
Mivel fogamhoz vertem a fenist,
Az csöndben kihullott - maradt is meg nem is!-
Két sokkot kaptam, bár kisé sokalltam
Az elsőnél még valaki mentőt hivatott,
Mert lenyeltem a fürdőszivacsot.
De karácsonykor jött a másik,
- gyomrom a szegény nem rá vásik,
De én félretettem, dogmát, tézist,
Sózva ettem a protézist!
Sokkból is megárt a sok,
Szerencsémre szívós vagyok.
Bár testem kész lett
De összejött az első részlet.
Hogy csináltam titkom?
Elárulom titkon!
Ha már végképp beborult az elme,
Nyelvem kilógott utolsót lehelve,
Nem bírtam már nézni,
Se verébre, se lóra,
Akkor, akkor gondoltam erősen
A hátsó sárhányóra.
|
Nagy az öröm, kikürtölöm:
Hazahoztam, megpucoltam.
Mit, pucoltam? Sikáltam, töröltem.
Verébbel pöröltem.
Imádkoztam fűnek-fának
Csak odafönn meghallanának.
S egy délelőtt megláttam a Napot,
feledve Jehovát, Allahot!
Berúgtam! (a motort is!)
Sisakot fel a tetőre
itt volt az első bibi!
Hisz nem láttam tőle,
Mert az elmúlt télen
Bizony összement a fejem.
- Hé, csak sisak látszik manusz!
Röhögött a fél Hochhaus.
Gázt neki! - lihegi a bosszú,
S mert sisakom a hosszú
A fejemmel volt tele,
S mivel a fának nincsen szeme,
Így, csak így történhetett,
Hogy az első fa belém csörtetett.
Hogy túléltem, azt rosszul tettem,
Biztosítót sem remélhettem.
Így életemben nem lett változás,
Csak megkezdődött a második
Éhségfelvonás.
Most itt állok, mállott ruhában.
Mellettem motorom,
Nem okolom,
bár rosszul esik,
Hogy pofátlanul oly sokat eszik,
míg én majd lefordulok róla.
De szól a lelkiismeret:
Hunyj szemet a benzinszámla fölött,
Magad úgy is hiába töröd
Hiába gyakorlat, tudás.
Előtted többé forró gulyás
nem lehet.
A telet kihúztad, a többi évszak jön,
De meleg étel, öröm nem adatott.
Hiába akarod,
MZ-t akartál, ez az akaratod.
Mit mondjak még?
Benzin, biztosítás, részletek,
Kifogytak a szivacskészletek.
Már rászántam három hónapot,
Hogy valami ehető benzinpárlatot
Állítsak elő!
Remélem!
Megérem!
|
