Tar Sándor: A lehetőség

Bevezető

A tudomány és a technika fejlődése egyre fokozza az igényt a szakemberek, a fiatalok nemzetközileg is helytálló tudása, sokoldalú szakmai tapasztalata és ismerete iránt. Ennek megfelelően szocialista országok között az eddiginél szélesebb körben bontakozik ki az együttműködés, a fiatalok szakmai tapasztalatcseréje.

A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködése keretében lehetőség nyílik arra, hogy a fiatal magyar munkások, mérnökök az NDK szocialista nagyüzemeiben dolgozzanak, és ezúton ismerjék meg a technika alkalmazását, szerezzenek szakmai tapasztalatokat. Nemcsak technikusok és szakmunkások, hanem szakképzetlen és érettségizett fiatalok is jelentkezhetnek munkára, és szerezhetnek szakmai gyakorlatot.

A szakmai gyakorlat során a fiatalok elsajátíthatják a német nyelvet, utazhatnak az NDK-ban és megismerkedhetnek tájaival, városaival, közben ápolhatják és erősíthetik a magyar és a német nép barátságát, a két ország ifjúságának, ifjúsági szervezeteinek kapcsolatait. Az együttes termelési, politikai, kulturális és sportlehetőségek mind a német, mind a magyar fiatalokban gazdagítják az igaz hazafiságot és a proletár nemzetköziség érzését.

A két ország együttműködése lehetővé leszi, hogy a magyar és NDK vállalatok termelési és kereskedelmi kapcsolata mellett bővüljön a vállalatok személyi és munkaerő-kooperációja is. Az NDK-ban végzett szakmai gyakorlatról visszatérő magyar dolgozók szélesebb körű termelési ismeretei nagymértékben hasznosíthatók a vállalat termelési, műszaki továbbfejlődése terén. A kiutazó dolgozóknak tájékoztatást adunk a követkelőkben az NDK-ban történő foglalkoztatásukkal összefüggő legfontosabb tudnivalókról.

Indulok ködös messzeségbe
Gyönyörű istentelenségbe
Csattog a kegyetlen, távol
Valaki keresztet ácsol

I.

1. volt kint a haver is, és mondta, hogy milyen dolgokat csinálnak, gondoltam, én is megpróbálom

azelőtt a Metrónál dolgoztam. Azelőtt Kazincbarcikán. Voltam a nyomdánál is, nagy bálákat kellett emelni. Meg a Chinoinban, de Gerő jobban tudja ezeket, ő mindig jobban figyel

hát kaptunk egy olyan füzetet, amiben minden benne van, de még nem olvastam el, mi is a címe? Valami tudakozó, vagy nem is, Gerő ezeket is jobban tudja, persze, tájékoztató

azt mondják, jól lehet keresni, de van, aki panaszkodik is

a fővárosa Berlin, persze hogy Berlin. Ott a határ is, és Nyugat-Németország meg Nyugat-Berlin, annak meg az a fővárosa

nem jártam még külföldön, ezért is akarok kimenni, hogy ugye tájakat, meg azt a népet megnézi az ember, megtanul németül, a haver is úgy kever a német csajával, hogy utcahosszat bámulják

nem voltam büntetve, illetve voltam másodrangú vádlott egy erőszakos nemi közösülésben, az alakok rám akarták kenni a balhét, de nem lett semmi belőle, együtt kevertük mindig, de akkor pont nem voltam. ott, és ez be is jött

izének, hogy is, műanyag-öntőnek írtak be, azt mondták, itt jól lehet keresni

ha hazajövök? Huszonkét éves leszek, és elvisznek slapecnak, az ugye két év, és huszonnégy éves koromban szabadulok. Akkor, gondolom, egy évig részeg leszek, az huszonöt. Utána már csak azt a kis időt kell kibekkelni a nyugdíjig, de az is lehet, hogy visszamegyek az NDK-ba még egy körre.

2. nézze, igaz, hogy maga túlkoros, mert 18 és 26 év közöttieket küldünk ki, maga meg 35 éves, de ha nagyon akar, ki tudjuk küldeni

szakma nélkül betanított munkára tudom csak irányítani hát, sajnos, az nem megy, hogy maga esztergályos akar lenni, mert tudja, az úgy van, hogy fel vagyunk osztva megyékre, és minden megye más helyre küldi az embereket. És hogy milyen munkahelyekre, azt a német. gyárak határozzák meg

vegyipari betanított munkás, festő, csiszoló vagy lemosó munkahelyeket tudom ajánlani, aztán ott kint megpróbálhatja a gyárral elintézni, hogy esztergályos legyen

500-600 márka a fizetés, ebből 30 márka a lakbér, de minden benne van ebben a füzetben, majd olvassa el

3. minden év őszén beállít ide egy csomó fiatal egy kétlapos vizsgálati lappal, hogy az NDK-ba mennének. Ezen a vizsgálati lapon a tüdőkapacitástól a testsúlyig minden szerepel. Szerintem ez mind felesleges, éppen, azért, mert Kovács Józsi akkor is kiutazik, ha például gerincsérve van. Képzelheti, hogy mennyire örülünk tehát, amikor egy tanácsi tisztviselő beállít egy csomó gyerekkel az amúgy is túlterhelt SZTK-ba, hogy negyvenféle felesleges vizsgálatot folytassunk le. Nem tapasztalat, de sejtés, hogy néhány orvosom vizsgálat nélkül ráüti a pecsétet a papírra, miután ők is tudják azt, amit én. Ha a véleményemre kíváncsi, én két szempontból vizsgálódnék: fertőző beteg-e a kiutazó, és személyiségében alkalmas-e erre az akcióra. Ez a fontos

nem az én feladatom eldönteni, de amiket én tudok, azok után én szigorúbban válogatnék

azoknak a tíz százalékát sem engedném ki, akikkel itt a vizsgálatok során találkoztam

őszinte legyek? A feleségemmel Eisenachban jártunk, tavaly. Erfurton átutazva találkoztunk kint dolgozó magyar fiatalokkal, és életemben először szégyelltem, hogy magyar vagyok

4. sajnos, problémánk, az van. Feladjuk a hirdetést, és várjuk a jelentkezőket. Minden évben kevesebb. Jelenleg kb. 60 %-ban tudunk eleget tenni a szerződésben

vállalt kötelezettségeinknek. Namármost. Megkapjuk a német partnertől a munkahelyek listáját, amelyek évenként, ha nem is nagymértékben, de változnak. Semmi garancia arra, hogy a jelentkezők olyan összetételben jönnek, ahogyan mi várjuk. Ebből sok probléma van, mert a fiatal itt aláír mindent, mert már eldöntötte, hogy kimegy. Kint meg veri a palávert, hogy ő nem ez, hanem az, meg így, meg úgy

hetvenezer munkahelyre kellene munkaerő a megyében

a legtöbben 69 és 71 körül utaztak ki, akkor ketten voltunk, akik ezzel foglalkoztunk

amikor visszajönnek, mindenkinek magának kell a munkahelyet intézni; ezt meg is mondjuk mindenkinek, aki kiutazik

á, ezek közül nagyon kevesen tanulnak meg németül, és szakmát se nagyon tanulnak, meg aki tanul is esetleg, nem biztos, hogy itthon elfogadják

hát hogy mi haszna van? Én azt mondanám, hogy inkább élettapasztalat, meg világot látnak

hát inni megtanulnak, az biztos

most kilencen vagyunk NDK-ügyisek, így hívnak bennünket

5. tizenkét éve vagyok tolmács, de ezzel a szóval még nem találkoztam. A németek élnek a gyanúperrel, ők is csinálnak egy generálvizsgálatot a megérkezést követő napon, és ott szoktam fordítani

mondja a doktor úr, hogy Krätze, úgy értem, hogy a fiúra mondta, hogy annak az van, és holnap rendeljem vissza szakorvosi vizsgálatra. Sajnos, ezt a szót nem ismertem, hogy Krätze, de mondtam a fiúnak, hogy holnap majd érte megyek, és elhozom ide, az orvoshoz. Feljegyeztem a szót, és otthon megnéztem a szótárban, és leesett az állam, kérem, a Krätze rühességet jelent

6. 1975 őszén 70 főt igényelt a vállalat a magyaroktól, és 43 fő érkezett: Ezek között két főnek a jobb kezén csonkulást, illetve ujjbénulást találtunk. Egy fő epilepsziás volt, egy fiút pedig két hónap múlva kellett hazaküldeni örökölt terheltség miatt. (Többek között minden éjjel bevizelt.) Az első hónapban szervezett nyelvtanfolyamon tűnt fel egy kislány is, aki annak idején minden csomag nélkül érkezett egy vállra akasztható szatyorral, már akkor feltűnt, az volt a benyomásom, hogy szökött valahonnan

volt már ilyen, persze. Olyan is volt, aki műtét elől szökött, és itt perforált a vakbele

Anna - így hívták a kislányt - a nyelvtanfolyam kezdetén biztatóan indult, majd gyorsan leromlott, zárkózott lett, mogorva és ingerlékeny. Aztán egy szünetben beállt egy sarokba, és nem volt hajlandó kijönni, és nem válaszolt senkinek. Orvoshoz vittük erőszakkal, ahol kiderült, hogy Magyarországon idegszanatóriumban volt, ahonnan szülői felügyelet mellett, azok felelősségére távozott. Mivel gyógyszeres kezelés alatt állt, és elfogyott a gyógyszere, fokozatosan visszaesett. (Egyébként terhes volt.) Egy fiúról a munkába állást követő harmadik napon derült ki, hogy az egyik szemére vak, valahogy átcsúszott az orvosi vizsgálatokon, és az első napon levágta a jobb kezén a mutató- és középső ujj első percét a prespándaraboló gépen. Ekkor derült ki

én személy szerint szeretem a magyarokat, minden szabadságomat Magyarországon töltöm. Ezt az akciót nagyon hasznosnak tartom, a szocialista integráció keretében mindkét állam számára hasznos szerződés, mely úgy az egyén, mint a vállalatok számára gyümölcsöző

nincs magánvéleményem, külön

7. a tanácsok munkaügyi osztályai intézik mindenütt a toborzást, igaza van, ez egy csúnya szó, de ez történik. A KISZ-szervezetek általában állást foglalnak a kiutazókkal kapcsolatban, de a negatív véleményt sehol nem veszik figyelembe

kérem, a konzekvenciáit ennek az akciónak nem vagyunk hajlandók vállalni, illetékes helyen az észrevételekét természetesen megtettük és megtesszük

természetesen. nemcsak KISZ-fórumokon

ne haragudjon, erre nincs jogom, hogy ezt Önnek közöljem, nos, ha a véleményem pozitív lenne, azt elmondanám

8.. megérkeztünk, úgy délután, huszonkét órai utazás után, úgy két óra körül, marha nagy tömeg, a banda fele teljesen részeg volt, és körülvettek ott bennünket, meg sorba kellett állni, sötét is volt, egy ilyen fedett állomásba érkeztünk, egy csomó szivar, németek, adó-vevőbe beszéltek valamit, minket meg tereltek, fel kellett rakni a. csomagjainkat egy teherautóra, ami el is ment, mi meg ott álltunk még vagy másfél órát, névsorolvasás volt, aztán megint vagy ötször, mert valaki mindig elcsellengett, aztán végre felszálltunk egy buszra, bementünk a gyárba, ott valaki beszédet mondott, hogy itt fogunk dolgozni, ami marha nagy újság volt, marha éhesek meg koszosak voltunk, nekem még a fülem is zúgott a fáradságtól, aztán egypáran a részegebbjei közül énekelni kezdtek, hogy lehulltak a téli havak, még ma is emlékszem rá, mert aztán egész éjszaka hallgattuk, aztán hoztak valamit, ettünk, a zaba után mindenféle mosoly meg honderű, de én például marha éhes voltam, volt nekem kajám otthonról, de fogalmam se volt, hogy hol van, aztán megint buszra ültünk, és vittek valahová a magyarházba, ott meg az egész ház kint volt az ablakban meg az utcán, mindenütt üvöltött a zene, a srácok kiabáltak meg röhögtek minket, mert a liftet elrontották, és mehettél fel gyalog a kilencedikre, aztán még le se ültél, jöttek a házmester meg az otthonnevelő, hogy a gáz, meg ennyi és ennyi a kanál, a villa meg ilyesmi, aztán jöttek az öregek, hogy innának, aztán megettek, megittak mindent, szövegeltek egy csomó ökörséget, berúgtak, aztán jöttek a délutánosok, és azok is ettek, meg ittak, ahol még találtak valamit; éjszaka meg állandóan szólt a csengő, és ha kimentél, persze, nem volt ott senki, csak egy zacskó víz egy nejlontasakban az ajtónak támasztva, hogy amikor nyitod az ajtót, beborul az egész a lakásba, már tiszta víz volt minden, aztán verték egész éjszaka a fűtőtestet valahol, doboltak rajta, és az olyan, mint a hangszóró, mindenütt hallatszik, én már azt mondtam, hogy ha valakit elkapok, azt okvetlenül agyonvágom, mert meg lehetett bolondulni ettől az egésztál, volt egy kis csaj, akivel összejöttem a vonatban, hát aznap éjszaka négyen húzták meg az öregek közül, mástól tudtam meg, de hát akkor már nem is érdekelt, egyébként a csajoknak még rohadtabb volt

9.. az állomáson rengeteg ember fogadott bennünket, úgy értem, nemcsak a hivatalos szervek, hanem egy csomó egyéb helyről, magyarok, a környező helyeken dolgozók is, a legtöbben részegen, nemzetiszín zászlókkal, mintha valami tüntetésen lettünk volna; voltak, akik énekeltek, disznóságokat kiabáltak nekünk, lányoknak, egy motoros csoport sisakban, mindenféle szíjakkal meg csatokkal feldíszítve, a hátukon amerikai zászlóval, meg szegecsekkel kivert trágár feliratokkal, aztán odajöttek közénk, hiába szaladgált ott egy csomó hivatalos ember, egyszerűen odajöttek, leütöttek például egy srácot közülünk, és szétrúgták a csomagjait, és amikor elvitték onnan azt a részeg állatot, még belerúgott a fejébe amannak, pedig már a földön feküdt, szóval én ilyet életemben nem láttam

10. a kiérkezők fogadása az egyezmény egyik problematikus pontja. A fiatalok szabadságot vesznek ki ezekre a napokra, sokan az azt követő napra is, előre számítva arra, hogy úgy be fognak rúgni, hogy nem tudnak bemenni majd dolgozni. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy az érkezés és a hazautazás aktusát az egyre nagyobb számban összegyűlő fiatalok németellenes hangulatkeltésre használják fel, egyelőre spontán jelleggel, eszmei tartalom nélkül, és alkoholos befolyásoltság alatt. A népi rendőrség természetesen jelen van a pályaudvaron, de nem avatkozhat közbe csak akkor, .ha élet és vagyon elleni súlyosabb vétség vagy annak kísérlete merül fel, egyébként úgy az érkezők fogadását, mint a búcsúztatást a magyar szervek bonyolítják. A mi országunkban a magyar fiatalok természetesen ugyanolyan állampolgári jogokat élveznek, mint a németek, ezért nem lehet megtiltani senkinek, hogy erre a napra szabadságot vegyen ki, de nem lehet kitiltani őket a pályaudvarról sem ezeken a kritikus napokon. Mi a magyar fiatalokat nem a részegen randalírozókon keresztül ítéljük meg, ezt higgye el nekem, de egyre több az ilyen fiatal, és a problémák egyre sokasodnak, és ez ellen nem itt; hanem Magyarországon kellene tenni valamit

11. a német szervek általában legalább felerészben segédmunkást igényelnek, főleg szakmanélkülieket, ezeket pedig nálunk sem a Tudományos Akadémián válogatják

nálunk is ebből a kategóriából van a legnagyobb munkaerőhiány, természetes, hogy a rendesebbjeit a vállalatok nem engedik ki, inkább adnak neki egy forint órabéremelést

Garázda Dömötört viszont kiengedik, mert örülnek, ha megszabadulnak tőle, bár azt már elértük, hogy nem dicsérik őket, hanem leírják az igazat, mert már az is előfordult, hogy valakit a leírtak alapján állami megbízottnak javasoltunk, mire közbeszólt valaki, hogy ez a legény bizony nem tartozik a teremtés nagy pillanatai közé

nézze, nekem nem feladatom, hogy ennek az értelmét keressem, hanem az, hogy szervezzem, nem tudom; hogy hiányszakmákból miért exportálunk munkaerőt

az elején volt miből válogatni, igen sok érettségizett fiatalt tudtunk kiküldeni

most a vonaton is szervezünk. Ha valaki menet közben felugrik a különvonatra, az nyert

azt hittük, hogy az adminisztrációban bekövetkezett

létszámstop egy bizonyos réteget az NDK felé terel, de sajnos, nem ez történt, a kintieknek igen rossz hírük van, ami visszatartotta ezt a réteget a jelentkezéstől, nem beszélve arról, hogy itthon is jobbnál jobb munkahelyekben válogathatnak - szerencsére

II.

1. "a lakóotthoni üzemi hármassal sikerült jó munkatársi kapcsolatot kialakítani, ez a kapcsolat azonban nem kellően termékeny, megítélésem szerint részükről kevés a kezdeményezés. Jelenlegi állapotában az üzemi hármas nem vezetője a kolóniának, és nincsenek is ilyen törekvéseik, ez lecsökkenti az otthonnevelő lehetőségeit, amellett hogy a fiatalokban azt a benyomást kelti, hogy a fegyelmik és egyéb tevékenység a házban az otthonnevelő személyes ügye. A fiataloknál valami minimális eredményt elérni csak személyes agitációval lehet. Hatástalan a kollektív, lakásban történő beszélgetés is, inert ilyen esetekben a fiatalok egymást túllicitálva igyekeznek szembeszegülni a nevelő törekvéseivel. Az egyik legsúlyosabb probléma a káderhiány és a társadalmi munka iránt tanúsított általános közönyösség.

Lakóotthonunkban jelenleg az állami megbízott és a Fegyelmi Bizottság elnöke kint lakik, gyakorlatilag a kolónián semmiféle tevékenységet nem fejtenek ki. A KISZ-vezetőség a vezetőképző tábor után kollektívan lemondott, a szakszervezeti megbízottat lopásért fegyelmi elé kellene állítani, ha lenne Fegyelmi Bizottság. Nem tudtam eredményt elérni az alkoholizmussal szemben sem. Gyakorlatilag majdnem mindenki alkoholista. A fiatalok olyan tájegységről jöttek, ahol az alkoholellenes propagandát a szülőkkel kellene kezdeni. Általános kép a több liter pálinkával idelátogató szülő, akik aztán itt nagy ivászatot rendeznek..."

igen, én írtam ezt a jelentést

ebben a házban leírhatatlan mocsok, bűz és kupleráj van, de semmit sem tudok elérni ezzel kapcsolatban, mert a német fél arra hivatkozik, hogy neveljem meg a fiatalokat, hogy a WC-be menjenek vizelni, és tartsanak rendet maguk körül. A takarítónő ha szemetet lát, bejárja az utcát a hírrel, és meg van sértődve, és természetesen nem takarít. Ételmaradékok, ürülék meg mindenféle szemét rohad a szemétledobó fülkében, hányás, piszkos edények, mocskos ruhaneműk stb. A folyosókon letépik a tapétát a falról, teleírják obszcén feliratokkal, rajzokkal, nem beszélve a liftről

olyan ez, mint egy gettó. Itt élünk mocskosan ebben a disznóólban, a környező társadalom megvetése közepette. Nem a legszívderítőbb beosztás

2. elég nehéz ezt néhány mondatban összefoglalni, szóval, az úgy van, hogy a kiérkező fiatalt itt egy előkészített közösség, hogy úgy mondjam, család várja, de várja a munkahely, melyet a Nagykövetség illetékesei az úgynevezett "Vorkontroll" tárgyalásokon tisztáznak személyesen, a helyszínen. Ez az ellenőrzés természetesen a lakásokra is kiterjed. Nem azt mondom, hogy nincsenek problémák, de nyugodtan mondhatom, hogy ezeken a területeken nagyot léptünk előre. A kiutazás után, amikor a tapasztalataink szerint a beilleszkedés már meg

történt, akkor tartjuk a "Nachkontroll"-t, az utólagos ellenőrzést, hogy az esetleg közben felmerült problémákban közös nevezőre jussunk. Ellenőrizzük azt is, hogy a fiatalok nem dolgoznak-e tiltott szakmákban, úgymint sajtológépeken, darabológépeken, stb. Nos, ezeken a tárgyalásokon a magyar fiatalok képviselői is részt vesznek, erre akarok most kitérni. Minden gyárban van egy állami megbízott, egy KISZ-titkár, egy szakszervezeti megbízott, és egy pártmegbízott, ha párttagok is vannak, illetve ahol annyi van, hogy alapszervezet működhet, ott az alapszervezet titkára. Ez az úgynevezett üzemi négyes, ez intézi a magyar fiatalok ügyeit, illetve részt vesz azokon a tárgyalásokon, ahol a magyar fiatalok ügyében döntenek. Az állami megbízottnak a német személyzeti-munkaügyi vonallal, a KISZ-titkárnak az FDJ-tal, a szakszervezeti megbízottnak az FDGB-vel, illetve a BGL-lel, míg a pártmegbízottnak az SED-del van kapcsolata. Emellett természetesen kiépültek ezen szervek magyar felsőbb szervei is, a megyei és országos szervek. Az üzemek ezenkívül szerveztek még egy úgynevezett magyarosztályt, ahol ehhez a létszám megvan, de ahol kevés magyar fiatal dolgozik, ott az úgynevezett magyarfelelős, a Betreuer intézi a magyarok ügyeit. Elértük már azt, hogy néhány éve munkánkban egy új szereplő is részt vesz: az otthonnevelő. Az otthonnevelő általában egy idősebb, úgy értem, a fiataloknál idősebb pedagógus, diplomás vagy olyan ember, aki korábban mint munkavállaló már megjárta ezt a "harcot", hogy úgy mondjam, és érdemeket szerzett a közösségi munkában. Ezek az elvtársak elsősorban az otthonokban tevékenykednek, szervezik a szabad idős tevékenységet, segítenek a rend fenntartásában, és mozgatórugói a társadalmi tevékenységnek, emellett bedolgoznak a megyei vezetőségek munkájába is, hogy csak néhány dolgot említsek. A lakóotthonok többségében már dolgozik otthonnevelő, remélem, rövidesen elérjük, hogy mindenütt elmondhatjuk ezt, és egy otthonnevelőre 200 főnél több nem esik. Namármost, a fiatalok többségét már az úgynevezett magyarházakban helyezik el, a szétszórtságot fokozatosan megszüntetjük, így jobban lehet szervezni az egész ház életét. Ezekben a házakban, illetve többségükben már portások vannak, házvezető és otthonnevelő. A ház életét a Házvezetőség kormányozza, amely a funkcionáriusokból áll, megszervezésre kerül továbbá a Lakóbizottság is, amely aktivistákból tevődik össze. Egy jól "működő" háznak tehát szerves élete van, amely minden tevékenységével az Egyezmény minél hasznosabb végrehajtásán kell hogy fáradozzon. A fiatalok ezeken kívül még Fegyelmi Bizottságot választanak, amely központilag kiadott Fegyelmi Szabályzat szerint dolgozik. Szóval millió dolog van már, ami, hogy úgy mondjam, gördíti ezt az akciót, és amiket egy ilyen beszélgetés keretében nem is lehet mindet elmondani

hogy milyen cigarettát szívok? Stuyvesantot

3. két- vagy háromszobás lakásokban lakunk; úgy, hogy a kétszobásokban öten, a háromszobásokban heten. Ezt lehet általánosnak venni, ahogy a más helyeket hallottam, a legtöbb helyen így vannak elosztva. A konyha mindenütt a nagyszobából van lerekesztve, annak az egyik sarkában van, szóval ezek rendes családi lakások, amikben a németek is laknak, és hát így van a nagyszobából lerekesztve egy konyha, aminek az egyik fala rendes fal, a szoba fala, a másik fala meg olyan üvegezett polc, ezen át lehet tálalni tulajdonképpen. Ettől aztán mindenki, aki ide kijön látogatóba, rögtön elájul, hogy milyen praktikus, pedig nagyon tetű dolog, mert ha főz valaki, minden tele van szaggal, márpedig valaki mindig főz meg csörömpöl, akkor is, ha én éjszakás vagyok, amaz meg délelőttös, ő pedig délutános. Szóval ebben a szobában itt hárman esszük az életünket, és nem is lenne nagy baj itt, csak reggel, képzeld el, amikor hétből mondjuk öt mosakodni akar a fürdőszobában, kettőnek meg nagydolgozni kell. Volt, ahol a hapsi belekulált a konyhában a mosogatóba kínjában, meg olyan is van, hogy ilyenkor papírba eresztik, és utána kivágják az ablakon, mert hát ha már kijött, nem dughatja vissza 4. az elején jól megvoltunk, de aztán elkezdődött a balhé, az egyik nem vett kaját, aztán a másik sem, kezdték enni a másikét, most aztán mindenki külön tartja a szekrényében a kaját a ruha között, a hűtőszekrény meg üres, ami nem is baj, mert olyan büdös, hogy na

5. aztán ha összeszedsz valami bögrét, viheted fel a lakásba, motozásra, ha már elmúlt tizennyolc éves; de meg kell ám szervezni, hogy ne legyenek otthon, mi megcsináltuk úgy, hogy a szekrényeket úgy toltuk, hogy ne lehessen látni, hogy a koma mit művel a bögrével, és általában

6. találkoztam egy lánnyal, olyan rendes formája volt, akkor már háromszor volt tripperem, mondok, .ez talán nem olyan, hát viszem haza nagy hegyesen, hát ennek is köszön meg annak is; aztán amikor felmelegítettem, eszembe jutott, hogy marha koszos a gatyám, kiugrottam a budiba, hogy nézek ott egy másikat, hát mire visszamentem, javában nyűtték a gyapjút a szobatársammal, akinek a gatyáját egyébként felkaptam magamra, mondok, mit csinálsz pajtás; ez azért nem járja, de hát beszélhettem én annak, csak a fara járt, meg azt mekegte, hogy tűnjek el, mert agyonvág, nem nagyon izéltem, mert én meg a gatyáját vettem el, de ez semmi, a Paja, mikor a csaját felhozta, addig lopták el, míg vacakolt a kulccsal, és vagy három emelettel feljebb lelte meg vagy két óra múlva, békésen fagylaltozott egy srácon, és még fényképezték is, amikor rájuk szakította az ajtót, még ő is rajta van az egyik fényképen, ahogy beesik az üvegen

7. "...azt kérem a Tanár elvtárstól, hogy engem költöztessen el a 301-es lakásból, mert én nem tudok ott lakni, mert még az ágyamra sem ülhetek le, mert .a szobatársamnak a barátai mindig ott vannak, és ott ülnek, és én még le sem ülhetek, és szólaltatják a magnómat, meg lemezek is eltűntek, a. Lokomotív négyes lemeze, meg a Pink Floyd, én nem azt mondom, hogy ők vitték el, de ha szólok, hogy le szeretnék ülni, azt mondják, hogy megvernek, és a múltkor is egy nőt hoztak fel, és nem mehettem be egész délután, a legvégén meg be akartak erőszakkal vinni a nőhöz, de ne tessék nekik megmondani, hogy írtam a Tanár Elvtársnak, mert akkor az én életem is veszélyben forog, a legmélyebb tisztelettel kérem, a szobatársamnak egy vastag kábele van, azzal verekszik; meg a többiek is, én csak el szeretnék onnan költözni, de nagyon kérem, tessék úgy csinálni, mintha nem írtam volna, mert hát kérdem én, hova menjek, ha mindig ott vannak, és mindig csak én takarítok, és azt mondják, olyan vagyok, mint egy lány, és hogy biztos buzi vagyok, és ezért akartak a nőhöz bevinni...

8. mindenki kiköltözik innen, aki egy kicsit is normális, és van hová. Én a menyasszonyomékhoz mentem, nem, nem azt mondom, hogy nem jók a lakások, bár a fürdőszoba és a konyha ennyi embernek kicsi, illetve kevés. De az a társaság, ami ott összejön, az borzalmas, ott nem lehet élni, csak annak, aki úgy él, mint ők, hogy állandóan részegek, meg koszosak, mint a disznó, és nincs semmi igényük. A magyar vezetés is teljesen impotens, a KISZ-titkárnak is fegyelmije van, és sem ő, sem az állami megbízott nem hajlandó csinálni semmit, mert ők is olyanok, az én munkahelyi kérelmemet már egy jó éve intézik például. Az otthonnevelő meg szerintem igyekszik mindenütt jó lenni, hogy a jó fizetéssel minél tovább kint maradhasson az NDK-ban, és írja a jobbnál jobb jelentéseket, meg guberál szabad idejében a szemétkonténerben, és eladja a srácoknak, amit ott talál. Nekem is el akart adni egy bukósisakot, habár azt nem a szemétben találta, hanem az árverésen vette, tudod, minden hétfőn van a vasútnál árverezés, Steigerung, azokat a cuccokat adják el, amit a vonatokon elvesztenek, és sokáig nem jelentkezik érte senki. Na, szóval ez van. Akinek valami elképzelése vagy célja van ebben az országban, az jobb, ha minél messzebb kerül a magyaroktól

hivatalosan nem lehet kiköltözni, illetve csak a Nagykövetség engedélyével lehet, de sokan laknak kint illegálisan úgy, hogy a helyüket fenntartják a házban is, mintha itt laknának

én nem szoktam semmiféle megmozduláson részt venni, egyszer voltam még az elején egy kiránduláson Potsdamban, és az egész idő azzal telt el, hogy a részegeket cipeltük a hátunkon, mert voltak, akik a reggel hatórai indulásnál már be voltak rúgva, hát én nem cipelek senkit, én otthon is elkerültem a részeg embert messziről, itt meg, ahol laktam, mindenki ivott. Egyszer odahánytak a szoba közepére, és az ott volt vagy két hétig, nem volt, aki eltakarítsa.

9. "Vizsgálati jelentés: 1974: november 12-én este 21.00-kor Virágh Jenő vérző homlokkal jelent meg az otthonnevelőnél. Elmondta, hogy lakótársa, Sass György verekedett vele, és egy lábassal homlokon vágta. Virágh Jenőt orvos kellett hogy kezelje, a bal szeme felett 4 cm mély sebet okozott az odavágott lábas, melyet az orvos varrt össze. A verekedés oka az volt, hogy Sasséknál hangosan szólt a zene, mire Virágh J. a szobákat összekötő ajtót berúgta, hogy ne hallják annyira. Sass György ezt sértésnek vette. Sass György elmondja, hogy a verekedés során Virágh J. a padlóhoz verte a fejét, és fejbe rúgta. Ő ezek után nem emlékezett semmire, nem tudta, hogy fejbe vágta Virághot a lábassal, a fürdőszobában nyerte vissza az eszméletét, ahol a szobatársai mosdatták. Sass elmondta még, hogy az október 15, utáni időszakban ő és szobatársai éjjel egy órakor jöttek haza. Megtréfálták Virágh Jenőt, az óráját 6 órára állították be, úgy tettek, mintha reggel lenne, és ők is éppen dolgozni sietnének. Virágh J, felöltözött, lementek együtt a portáig, és ott közölték vele, hogy vicc volt az egész. Virágh J. rossz néven vette a tréfát. A későbbiek során Virágh Jenőt egyszer nem költötték fel, és ő a munkakezdést elkéste. Ennek viszonzásául Virágh J, egyszer korábban ment dolgozni, és az óra csengőgombját beékelte, majd a portán felíratott ébresztőjüket kihúzatta. Az ügyhöz tartozik még, hogy november 7-én Sass piszkálta Páros Istvánt, Virágh Jenő szobatársát, ütögette és munkabuzinak nevezte, kötekedett vele. Páros I. ekkor megfogta Sasst, és a másik kezével párszor mellbe ütötte. Sass viszonzásul tökön rúgta Páros Istvánt, aki rosszul lett, és orvoshoz szállították. Az orvos fekvő betegnek írta ki, és 21-én fogják megmondani, hogy szükséges-e műtét, vagy sem..."

10. "Bejelentés: 1973. 4. 25-én levélben kértem Tatár Jánost, hogy a zsíromat hozza vissza. Amikor a levelet megtalálta, kijelentette, hogy még megöl egyszer. Másnap hajnalban, 26-án 1.20-kor jött haza. Álmomból felvert, és késsel támadt rám. Jámbor Istvánt a késsel megsértette, a nevelőt megfenyegette. Kérem a Fegyelmi Bizottság vizsgálatát..."

11. "Panaszaim lényege: Október 15-én érkeztünk ide. Első perctől kezdve Cseh Máriának nem voltam szimpatikus, vele voltak kisebb-nagyobb összezörrenéseink, de ezek mind helyre jöttek. Cseh Máriában emberi jó érzés van. Én alapjában véve mindenkihez jó voltam, úgy érzem, nagyon is jó voltam, a lányok a jóságommal visszaéltek. Történt a következő: minden lánynak megengedtem, hogy az erkélyre kijárjon, ruhát szárítson stb. Július 5-én történt, munkámból hazajöttem, szobámban nagy rendetlenség fogadott. Másnap, 6-án bezártam az ajtót, úgy mentem el dolgozni. A lányok bosszúból széket tettek az ajtóm elé, ami különböző edényekkel meg volt pakolva. Belül, a sarokban állt egy másik szék, amin ruha száradt, ott volt alatta a lavór, de a ruha mellé is csöpögött. Mindenütt sötét volt, villany nem égett, elromlott. A sötétben én nekimentem a széknek, egyik lábam a vizes linóleumon elcsúszott, térdemre ráesett egy lábas, a szék rám dőlt, a lábam kificamodott, térdem a lábas nagyon megütötte, a térdem belsejében valami izom széthúzódott, ami nagyon fájdalmas. Egész életemre kihat. Másnap, 7-én a Poliklinikán kötöttem ki. A lányok nem vették tragikusan, nevették az egészet, sőt, csúfoltak. Megjegyzéseket tettek hogy megy már a törött lábú. Meg a törött bordájú. 8-án délelőtt a szobakulcsom elveszett, úgy emlékszem, Cseh Mária vette el. A lakásban a helyzet tűrhetetlen volt, veszekedtek velem, már az idegösszeroppanáshoz álltam közel, átmentem a szomszédba. D.u. hazamentem, és 15 Márkám elveszett, akkor éjjel a szomszédban aludtam. 9-én reggel hazamentem a vasalóért, a lányok nagyon veszekedtek velem, a szomszédból Poór Ella átjött a veszekedésre. Pár perc múlva Mosó Emerencia a lábamba belerúgott, úgy jött nekem, mint egy megvadult tigris, a kezem véresre marta, aminek a nyomát még mindig viselem. Véleményem szerint egy emberséges ember egy kutyát sem rugdos, akiben egy kis emberi érzés van, erkölcs, de sajnos, belőle ez hiányzik. Én 11 évvel vagyok idősebb nála, én már a magam kenyerét ettem, amikor ő még a porban játszott. Az élettől én már kaptam egy jó néhány pofont, de még ember rám kezét nem tette. Szüleim gyermekkoromban sem vertek meg, nem volt rá okuk. A panaszom röviden ennyi lenne. Panaszaim a Fegyelmi Bizottság és a többi vezetőség jóindulatú figyelmébe ajánlom. Próbáljanak mindent kideríteni, az IGAZSÁGOT!"

12. "...Október 14-én este Vig István német menyasszonyával eljegyzést tartottak, melyen rajtuk kívül 10-15 fő vett részt. Bak Katalin, habár nem volt hivatalos az ünnepségre, egy barátnőjével együtt megkapta Vig István beleegyezését, hogy részt vehessenek. Bebizonyosodott, hogy Bak Katalin akkor már nemi beteg volt, de ő ezt eltitkolta, és nem járt vele kezelésre. Tisztában volt azzal is, hogy már kis mennyiségű ital hatására is olyan állapotba kerül, hogy nem tud akaratának parancsolni. (Többször előfordult vele ilyen eset). Ennek ellenére a többiek állítása szerint az ünnepségen minden önmegtartóztatás nélkül ivott. 23 óráig sokan eltávoztak közülük, az ünnepelt menyasszonya, annak barátnője és egyéb meghívottak. Erre az időpontra Bak Katalin már erősen az ital hatása alá került, és az ő állítása szerint lassan olyan állapotba került, hogy nem tud semmire visszaemlékezni. Elmondása alapján úgy emlékszik, hogy odament hozzá Vig István, és kérte, hogy menjen el vele, és ő azt mondta, hogy nem, ezért Vig István felpofozta. A többi eseményeket nem lehetett pontosan kideríteni, mert a fiúk erősen ittasak voltak, és nem emlékeznek. Bak Katalinnak úgy rémlik, hogy először Vig István, aztán Erdei János, majd Bakó János ment be hozzá, és ott nemi érintkezést folytattak. Bakó Jánossal való együttlétekor az elfogyasztott mennyiségű alkohol hatására hányt, ezért Bakó János levetkőztette, ráterítette a fürdőköpenyét, és Kiss László segítségével bevitte őt a fürdőszobába. Bakó János kimosta a lány ruháit, és kivitte a konyhába szárítani. Ezután a még fürdőszobában lévő Kiss Lászlóra és Bak Katalinra valamelyikük ötletére rázárták az ajtót. Kiss László kb. 1 óráig volt bent, és ott nemi közösülést folytattak. Ezután Bakó Jánossal közösen bevitték a lányt a szobájába, és lefektették. Az esemény következtében mind a négy fiú nemi betegséget kapott, Bak Katalint pedig előrehaladott nemi betegsége miatt két hét kórházi ápolásban részesítették..."

13. A "Vénusz Egykarú Istennő Balett- és Énekegyüttes akkor alakult meg, amikor távcsöves puskával, légpuskával néztük a szemközt lakó lányokat meg a villanyszerelőt az oszlopon, akire valaki rá is lőtt, láttad volna, hogy jött lefele

14. Zoli mögött ültem a motoron, a táskában negyven üveg sör, az iram jó, a hátsó kerék megcsúszik, kiugrik a gép alólunk, mi meg földön, a motor rajtunk, Zoli megfordul: összetört a sör?

15. H. környékén jártunk a motorokkal, emlékszem, valami meccs volt, az oroszokkal játszottunk, leálltunk egy kocsmánál, hogy rádión hallgassunk valamit belőle, nagyon tetű meccs volt, egyszer csak felugrott Gabi, hogy ő ezt nem hallgatja tovább, inkább csap egy kört, hát öt másodperc se telt bele, halott volt, berohant egy német a hírrel, hát odamentünk, mint akit megdaráltak, még a szívét is láttuk, egy borda volt benne, azt mondja erre Kuni, hogy még szerencse, hogy valami komolyabb baja nem történt

16. én nagyon ritkán vagyok itthon, másodállásban főzök a Herkulesben, nem is nagyon tárgyalok velük, néha lehúzom utánuk a vécét, ez minden. Nem csípjük egymást, én ugyanis nem iszom, kocsira gyűjtök, illetve már meg is van a pénz tulajdonképpen. Ha márkában fizetünk, soron kívül kapjuk.

most fogok nyelvvizsgát tenni, a szállodába, ahol majd otthon dolgozni fogok, elő van írva

egyszer itt aludtam az ágyon, a szobatársam kint lakik, és kinyitották a gázt, és elmentek hazulról. Dudi jött be valamiért, az zárta el

17. német menyasszonyom van, most keresek albérletet, kinn akarok maradni konzulival

nem voltam még katona

van egy gyerekünk, így talán könnyebben megadják

18: nem olvastad? Benne volt a Tükörben a cikk róla, hogy a "Szellemautó utasai". Ott vagyok rajta a fényképen. Úgy volt, hogy elfogyott minden pia, és valaki akkor azt mondta, hogy vegyünk autót. Hát vettünk is kettőt 700 márkáért, egy DKV-t meg egy másikat.

Olyan negyvenévesek lehettek, túl a klimaxon, de sajnos, a DKV-t másnap bele kellett tolni az Elbába, mert nagyon égett, de a másik az ment is, sokszor tízen is ültünk benne, de belül tartani kellett az ajtót, mert kinyílt különben, meg Kuksi, aki vezette, olyan rövidlátó volt, mint hat másik, és ha elfingottad magad, leesett a szemüvege, mert csak egy szára volt, a lakásban is kifestettük neki az utat fehérre a vécéig

19. "...16-án este plédek segítségével felhúztak egy lányt az emeletre, aki még nem volt 18 éves. A lányt aztán a 403-asba vitték, ahol az ott lakó Pintér István, Melegh Géza és Pák Endre vele reggelig felváltva nemi közösülést folytattak, majd reggel, amikor dolgozni mentek, rázárták az ajtót, így a lány nem tudott elmenni. Délután a hazaérkező fiúk újra nemi közösülést folytattak vele, aztán a folyosón lakó fiúknak pénzért árulni kezdték. 19-én délelőtt a lakásellenőrzés talált rá a lányra Erl Istvánnál, erősen legyengült állapotban, és azonnal orvoshoz vitték..."

20/a "... szombat reggel 7-kor érkeztem haza éjszakás műszakból Tass József szobatársam részegen feküdt az ágyán, mikor beakasztottam kabátom a szekrénybe felkelt és a hűtőszekrényből előhozott egy félüveg halp und halpot tudtam hogy születés napja van felköszöntöttem megkínált egy üveg pohár halp und halpal aztán leül az ágyamra a szoba telivolt törött hamu tárca szilákkal kérdeztem honnan kerül ide azt mondta hogy leakart ütni valakit de nemtalált és az ágy sarkán széttört kértem hogy seperje össze majd később össze sepri

kb egy másfél orát beszélgettünk közölte hogy nagyon szeretne nyugat németországba szökni álitólag az igazi édes apja ott él, és nagyon szeretné látni elkezdet sírni mondtam neki hogy mostmár nagyon részegvagy fekügy le aludki magad. Ugytudom hogy az apját is Tass Józsefnek hívják gondoltam hogy csak az ital beszél belőle. Kinyitottam az ablakot szelőztetni mert nagyon büdös volt bezártam visszafeküdtem de csak továbrais büdös volt a szoba a szellőztetés után is ekór Andó János is fent volt ő mégegyszer ki az ablakot akor ővette észre hogy a lábamnál a teljes lepedőm levan hányva szétvolt mázgálva gondolom hogy ahogy a vécében hányt bele esett Jánossal oda mentünk az ágyához és szóltunk neki hogy öltözzön le és mossa kia nadrágját ekor elküldöt melegebb éghajlat alá hagyjuk öt nyugodtan aludni János megfogta a kezét én meg lehuztam a nadrágját és bele dobtam a fürdő kádba ki küldtük hogy mossa ki a nadrágját és fürödjön meg Utána vittem a lepedőmet hogy azt is mossa ki ekor azt mondta hogy takarodjak a jó kurva anyámba és kiakart nyomni a fürdő szobábol mivel hogy ő nekem nem mosónőm nagyon mérges lettem hogy nem elég hogy lehánnya az ágyamat még a kurva anyámatis szidja kihuztam a farmer nadrágjából a szíjat és közöltem hogy ha öt percen belül nem mossa kia lepedőm elverem a derékszijával deő akkoris csak azt hajtotta takarodjak nem mossa ki a lepedőm elvertem a szijával aztán csak kimosta a lepedőmet..."

20/b. "Február 26-án töltöttem be a 20-évemet. Sajnos e kedves ünnepemet egy rossz epizód nagyon elrontotta, ugyanis szobatársam Névszerint Bonc István szijjal bántalmazott emberhez nem illő magatartással.

II.27.NAP MOZZANATAI.

27-én kora reggel Bonc István éjszakai műszakját befejezve hazatért. Haza érkezésére felébredtem, és mondtam neki, hogy 26-án multam 20 éves és egy üveg sört igyon meg az egészségemre. Italozás közben beszélgettünk. Én sajnálatos módon, mert közben töményt ittunk akaratom ellenére az ágyát lehánytam. Szóváltás következett, erre én a lepedőjét a fürdőszobában kimostam. Utána fürödtem, Bonc bejött, és több szijcsapást mért rám, mejnek hellyét többen látták, név szerint az állami megbízottunk, és Tordai István és a többi lakótársaim. A verés után is, Bonc rágalmazott, provokált, aljas nyomda festéket nem türő kijelentéseket tett rám, és őrjöngött. Betegkönyvem eldugta, hogy orvoshoz netudjak elmenni látleletet vetetni. E brutális magatartását többen elítélték és felháborodást váltott ki. E levelemben szeretnék azzal a kéréssel fordulni a döntő bizottsághoz, hogy legyenek szívesek Bonctól egy másik lakásba költöztetni engem. Én ugyanis egy ilyen brutális és meggondolatlan egyénnel nem vagyok hajlandó tovább egy szobában élni. Ugyan is a magatartása az elkövetkezendő időben, egészségemre nézve mivel bántalmaz káros hatással bírhat. Tömören csak ennyit szerettem volna mondani. Remélem, hogy megértéssel lesznek rám, kérésemet teljesítik, és külön költöztetnek Bonctól. Szívességüket előre is köszönöm."

21. Egy fénykép : WC-helyiség, a kagylón egy lány ül meztelenül, cilinderrel a fején, szivarozva tangóharmonikázik. A kép hátlapján felirat: "A dal címe: Háromlábu versenymajom".

22. a fegyelmi vétségek mindennaposak. Ezt, sajnos, már egy szakasz rendőr sem tudná követni, így igen sok fegyelmi vétség, súlyosak is, büntetés nélkül maradnak. A fegyelmi bizottságot hetenként szervezem újjá, mert senki nem akarja vállalni, és alig van már olyan ember, akinek legalább egy kettese ne lenne. A kettes az a második fokozatú fegyelmi büntetés. Öt fokozat van, az ötödik a fegyelmi úton történő hazaküldés. Természetesen nagyon súlyos esetekben adható azonnal is a "negyvennyolcórás" - így hívják még a végleges hazaküldést, mert az a zöld papír, ami erről intézkedik, 48 órát jelöl meg az ország elhagyására. Persze, ez a 48 óra bőven elegendő az illetőnek, hogy egy búcsút rendezzen magának, és esetleg leszámoljon ellenfeleivel. A záróakkord a lakás teljes összetörése, majd az illető fejedelmi módon távozik a többiek rokonszenve közepette. Sajnos, a hazaküldő határozat és a tényleges hazautazás között nincs mód arra, hogy az illetőt megfékezzük, még azt sem mindig tudjuk elérni, hogy az illető tényleg hazautazzon. Jelenleg két srác él az NDK-ban az én kolóniámról, akik útlevél nélkül, lejárt kiutazási engedéllyel, hónapok óta a különböző magyar kolóniákat járják, ahol, persze, ők a hősök, etetik, itatják őket, rejtegetik. A dörzsöltebbek már a kiutazást követő néhány hónap múlva azzal állnak elő, hogy elveszett az útlevelük, ami persze, nem igaz, jól jön egy tartalék útlevél ilyen esetekre

23. hát elég nehéz, az biztos. Ha még egyszer kezdeném, elem vágnék bele matematika- és németoktatás folyik, ez tulajdonképpen a külker főiskola előkészítője. A német, az menne is, de a matek az egy orgyilkos dolog, aztán nem is van hol tanulni, én ide, a klubba járok, ide szoktam lejönni, bár elég piszkos meg hideg, de nem nagyon zavarnak, fent most egy hattyút főznek már vagy két napja, a tóból lopták, és tiszta toll minden

24. sajnos, a magyar kolóniák többségében olyan légkör honosodott meg, hogy ott normális, becsületes fiatal nem tud sokáig megmaradni, hacsak véletlenül nem fog ki egy olyan lakást, ahol a többiek is hasonló beállítottságúak. Erre azonban kevés esélye van. A közösségeket uralják a lumpen elemek, a garázdák és az alkoholisták. Egyre több olyan fiatal kerül ki, akik otthon veszélyeztetett környezetben nőttek fel, sok elvált szülő hontalanná vált gyermeke évekig tartó csavargás után itt köt ki, növekszik a lelkileg sérült és terhelt fiatalok száma is. A fiatalok nagy többségénél, ha alaposan kutatjuk, előbb-utóbb találunk valamit, vagy saját személyiségében, vagy a környezetében.

A legtöbben nem is illeszkednek be ebbe az országba, idegenként élnek itt, és idegenként mennek haza. Ebben a magyarházak elkülönítettsége is a kezükre játszik, melyek egyedül nyújtanak otthont és családot, mikro- és makroklímát egy idegen országban

25/a. "... szerdán este az üzem képviselőinek látogatásakor a konyha használatából kifolyólag Kerék István és Molnár József között nézeteltérés támadt. A kialakult vitába én annyiban szóltam bele, hogy kijelentettem: Molnár Józsefnek igaza van. A gyári képviselők elmente után Kerék Istvánnal találtam magamat szemben, aki azt mondta, hogy ne avatkozz az ügyeimbe, és négyszer erősen ököllel megütött. Én nem ütöttem vissza, hanem az odarohanó szobatársammal visszamentem a szobánkba..."

25/b. "Először is nem négyszer, hanem csak háromszor ütöttem, és nem ököllel, hanem tenyérrel, és véleményem szerint ezt mindenki így csinálta volna. Az első ütés után úgy láttam, hogy Pécsi Jenő vissza akar ütni, és ezért adtam neki még kettőt. Különben is engem senki nem üthet meg."

25/C. "A Fegyelmi Bizottság a tárgyaláson elhangzottak alapján megállapította, hogy a fegyelemsértő nagyon súlyos kihágást követett el, és ezért a Fegyelmi Bizottság úgy döntött, hogy a legsúlyosabb fegyelmi büntetést szabja ki. Az ügyben hazaküldési javaslattal fordul a követség felé. Az ügyben súlyosbító tényező, hogy a fegyelemsértőnek már ťSzigorú megrovás végső figyelmeztetésselŤ büntetése volt tettlegesség miatt". 25/d. "Kérem a Nagykövetséget, hogy ha lehet, Kerék Istvánt ne küldjék haza, mert megbánta bűnét. Nem tudom, hogy ez lesz-e a döntés, de ha ez lesz a döntés, akkor ne küldjék haza. Hanem kapja meg a méltó büntetését, csak ne haza, mert ha hazamegy, akkor engem megvernek ezért, mert már egypárszor megfenyegettek engemet Kerék Istvánnal kapcsolatban, hogy ha hazamegy, engemet nagyon megvernek. Pécsi Jenő."

26. "...a liftbe két fiú is beszállt, Kassa Emil és Mizse Sándor, ahol már a két lány, Egyed Mária és Forró Erzsébet is tartózkodtak, és a fiúk betáplálták a 3., a lányok a 7. emeletet. A lift nem ért még a 3.-ra, amikor Emil valamilyen szándékkal a sarokban álló Mária felé indult, Mária kezével tartotta távol. Ekkor megállt a lift a 3.-on, de a fiúk nem szálltak ki. A lift továbbment, és Kassa Emil még mindig a sarokba szorította Máriát, annak kezeit fogva. Amikor a lift megállt a 7.-en, Forró E. megpróbált segíteni, és a dulakodás a folyosón folytatódott tovább. Kassa ellökte Forró E.-t, aki a falnak esett, és elvesztette egy rövid időre az eszméletét. Ezután Kassa többször megütötte Máriát a fején, akinek a fejbőre felrepedt. Forró E. közben magához térve fel akart állni, de Kassa belerúgott, Máriát pedig tovább ütötte. Amikor Forró Erzsébet újra fel akart állni, újra belerúgott, mindenáron megakadályozva azt, hogy a lányok a lakásukba be tudjanak jutni, végül Forró Erzsébetnek sikerült becsengetni, mire Hamar Gézáné kinyitotta az ajtót, és a ruhájuknál fogva berántotta a lányokat, és becsapta az ajtót. Erre Kassa Emil akkorát rúgott az ajtóba, hogy az beszakadt..."

27. "...állapotomra való tekintet nélkül (terhes vagyok) állandóan zaklatásnak vagyok kitéve, és Ágnes olyan kijelentést tett tanúk előtt, hogy ha addig él is, eléri célját, ami annyit jelent, hogy idegállapotomat addig fokozza, hogy az az én, vagy a gyermekem halálát okozza..."

"... Déri Jolán, a sértett fél kérésére, ha kell, eskü alatt is állítom, hogy Ágnes kijelentése, hogy azt kívánom, hogy halva szülessen a gyermeke - igaz. Jelenleg én Ágnessel jó barátságban voltam, de a kijelentése alapján bennem is megmozdult a kijelentés esetleges bekövetkezhetősége..."

"... sértett azzal a kéréssel fordult az otthonnevelőhöz, hogy a férjétől költöztessék külön, mert tegnap ki akarta dobni a hatodik emeleti ablakon, és ez csak azért nem sikerült, mert ő a lábával az ablakpárkányba támaszkodott. Jelenleg szájsebészeti kezelés alatt áll..."

"... nevezett a lakást teljesen összetörte, ablakokat kiverte, a bútorokat is szétverte, a gázbojlert a falról leszakította..."

"... ott állt az ajtó előtt, és azt mondta, hogy ha valaki kimegy, azt megkéseli. A hazatérő Szabó Sándornak a kezét csúnyán felvágta..."

"... szombaton a Gaststättében megismerkedtek egy német lánnyal, akit felhoztak, megpartizták. Később a lány feljelentést tett, hogy állati módon csinálták..."

"... kérem az Otthonnevelő Elvtársat, hogy a szobatársamat kötelezze arra, hogy mosakodjon, és már négy hónapja nem cserélt ágyneműt..."

28. "Önök, akik a szocialista integráció egy új formájának úttörői, a proletár internacionalizmus eszméjének gyakorlati végrehajtói, ne feledkezzenek meg arról, hogy egyben hazánkat, a fejlett szocializmust építő Magyarországot képviselik egy testvéri szocialista országban. Munkálkodjanak azon, hogy a két ország munkásosztálya a testvériség és a közös cél érdekében még szorosabbra fűzhesse szövetségét, ismerjék meg az országot, tanulják meg a nyelvet és szerezzenek szakmai tapasztalatokat a fejlett iparral rendelkező NDK-ban. Munkájukkal, magatartásukkal, és egész életükkel Önök ott kint hazánk diplomatái, akiken keresztül az ott lakó nép hazánkról, a szocialista Magyarországról véleményt formál..."

1. az NDK-ban a KISZ-nek, de általában a mozgalmi szervezeteknek könnyebb és ugyanakkor nehezebb a feladata, mint Magyarországon. Könnyebb, mert a kolóniaszervezet leegyszerűsíti a szervezési munkát, mindenki közel van, elérhető. Nehezebb viszont az egyre rosszabb emberanyag miatt, másrészt azért, mert az emberekhez akkor kell menni, amikor a kikapcsolódás, pihenés stádiumában vannak, magánéletüket akarják élni. Abszolút értelemben véve az NDK-ban dolgozó fiatal sokkal kevesebb szabad idő felett rendelkezik, mint otthoni kollégája, mivel saját magára van utalva minden tekintetben, és még alkalmazkodnia is kell a környezetéhez. Ideálisan meg lehetne szervezni a lakásokon belül is a munkamegosztást, főzést, .mosást, takarítást stb., de erre gyakorlatilag semmi remény, hiszen a fiatal életkorból adódóan is igyekszik mindenki egyéniségre törekedni, elkülönülni, nézze .meg a lakásokat, egy embernek tulajdonképpen csak egy ágya van a hozzá tartozó fallal, amit igyekszik aztán a többiek elől a lehetőség szerint elrejteni, ismeri bizonyára azt az érzést, hogy az embert egyszer csak elfogja a vágy az egyedüllét után, amikor nem látja senki; hogy mit csinál. A KISZ itt elért eredményeit én igen nagyra értékelem, nem hivatalból, hanem gyakorlati tapasztalatok nyomán. A probléma az, hogy a KISZ itt az idők folyamán elvesztette tömegszervezet jellegét, a különbség - hogy ne szakadékot mondjak - igen nagy az aktív fiatalok és a passzív réteg között

2. erősen csökkent az NDK-ban megalapozható karrierek lehetősége, de azért még létezik. Sajnos, sok olyan KISZ-vezető és egyéb mozgalmi vezető van, aki ennek reményében tevékenykedik.

a legtöbben a diplomatakarrierről álmodoznak

erre semmi esélyük nincsen

már az is gyanús kellene hogy legyen, hogy a sok energiát, tanulást igénylő külker pálya iránt alig van érdeklődő, holott erre valóban kedvező itt a lehetőség

nézze, az tény, hogy a majd otthon elvégzendő hároméves külker főiskola után sem garantálják, hogy az illető valóban külkeres lesz, és ott meg is állja a helyét, de én nem tartom tisztességtelennek, hogy erre ösztönözzük a fiatalokat, valami húzóerőnek lenni kell

ne értse félre, nem azt akarom mondani, hogy mozgalmi vezetőink a karrier reményében tevékenykednek, hanem azt, hogy vannak ilyenek is, nem tudom, menynyi, de azt hiszem, több, mint gondoljuk, az én vezetőségemnek például már nincs is szüksége tagságra, ragyogóan eldolgoznak ők öten. írják a jelentéseket, és nem zaklatnak senkit. Még kitüntetést is kaptak. Persze, megkérdeztek, de tudja, hogy van, a megye kap, mondjuk, öt kitüntetést. És azt oda kell adni valakinek. Magának fogalma nincs, hogy ki mindenki. kapott már kitüntetést, semmiért

3. ismerek néhány olyan alakot a mozgalomban, akiket még a vályúhoz sem engednék, és még ők magyaráznak nekem. Csak nyüzsgök, meg teszem magam, ők meg csak helyezkednek, és mire felnézek a robotból; , már náluk a korbács. Én aztán ki is osztottam egyet a vezetőképzőn, mikor elkezdett nekem magyarázni, hogy mi is az a mozgalom. Mondtam neki, mit gondol, amikor ő egyetemista korában ministrált a Mátyás-templomban, akkor ki vitte a piros zászlót? Persze hogy az arcátlan sündörgés aztán elveszi a kedvét azoknak, akik becsületesen dolgoznak. Sokszor megáll az eszem, hogy milyen alakokat emelnek ki, hogy mi a fene lehet az, ami alapján pont Róka Pista lesz a megyei mittudoménmi

4. tudod, az egyszerű vagy szürke tag semmit nem profitál abból, hogy ő tag. Évenként kérnek tőle 15 márkát tagdíjra, és vége. Taggyűlések nincsenek, olykor szerveznek mulatságokat, amire rányomják a KISZ pecsétjét, hogy na, ez az volt. Aztán indítanak szemináriumokat, amire senki nem megy el, mert ott Izzadthónaljú Gedeont veri a verejték, míg eldadogja, hogy nekünk most milyen kurva jó. Mikor tudom, hogy ugyanolyan prosztó, mint én, és marha büdös a lába. De azért megtartják. Papíron. Ennyi meg ennyi fő elvégezte. Szóval nem tudom én, hogy kéne, de én úgy képzelem, hogy valahogy ezeknek sokkal különb embereknek kellene lenni, mint amilyenek, a fene se tudja

5. akármit csinálok, nem jön el senki. Rendeztem kirándulást Spreewaldba is, nem jelentkezett senki, pedig majdnem mindent a KISZ-kasszából fizettem volna. Aztán meghajtottam a házat, na, összejött 30 ember, de úgy, hogy akinek volt, az hozhatta a német csaját is, a mi költségünkre. Aztán szombat reggel ideáll a busz, és sehol senki. Hárman voltunk. És a buszvezető még engem tolt le, hogy gondolhatom, hogy ő hányfelé mehetett volna ma. Merthogy a gyári busz volt, és az minden hétvégén foglalt. Amikor szerveztem a Hanoi-akciót, akkor sem jött el társadalmi munkára senki. Erre megegyeztünk, hogy inkább ad mindenki 20 márkát, amit aztán sokan ki is fizettek, de hogy? Odaálltunk, amikor a Trennungsgeldet, a különélést fizették, én az egész üzemi négyessel, meg az otthonnevelő meg a Betreuer, és mindenkinek 20 márkával kevesebbet fizettünk, illetve a 20 márkát csak az kapta meg, aki kérte is, hiába beszéltünk neki. Volt, aki azt mondta, hogy adjon nekik Lenin elvtárs

6. akartunk szervezni motoros klubot, irodalmi színpadot, meg minden istennyilát, de hát semmi eredmény. Van egy KISZ-klub, ami ugyanolyan lakás, mint a többi, csak ezt aztán végképp nem takarítja senki, van benne egy tévé, és olyan székek meg asztalok, amiket a gyári ebédlőből dobtak ki évekkel ezelőtt, nem csoda, hogy állandóan üres, kilopkodják az égőket a csillárból, leszerelik a kilincset meg mindent, ami fent a lakásban használható. Van persze könyvtár is, négy olyan ruhásszekrény van bepolcozva, aminek valamikor letépték az ajtaját, és emiatt kiselejtezték. A könyvek? Azokról ne is beszéljünk.

7. ott voltam én is a vezetőképző táboron, és meg kell neked mondanom, hogy napról napra idegesebb lettem, mert mindenki csak lökte a szót, hogy ez meg az, és akkor kitaláltam, hogy elvtikéim, itt most arról kellene beszélni, hogy hogyan teremtsünk rendet a kolónián, mert mindennek ez a kezdete, meg hogy a társaság 80%-a azt sem tudja, mi az az akcióprogram pedig ezt is meg kellene magyarázni valahol, akkor az volt, hogy ez nem ennek a tábornak a feladata. Az van, hogy a régi emberek csak a régi módszerekben tudnak gondolkodni, és aki nyalni akar, az ugyanazt szajkózza A régi emberek pedig ezeket emelik ki a csürhéből ezekre van szükségük. Meg persze az általánosságok Amikor azt mondjuk annak a fiatalnak, aki egy éve KISZ-tag és egy hónapja titkár, mert más nem vállalta, ő pedig nem tudta, hogy mit vállal, szóval azt mondjuk neki, hogy alapszervezetének akcióprogramját úgy állítsák össze a fiatalok alulról jövő kezdeményezéseire támaszkodva, hogy az a legmesszebbmenően a két állam közti egyezmény legjobb kihasználásának eredője irányába hasson, akkor rögtön tudom, hogy tulajdonképpen az előadó sem tudja, hogy mit kell csinálni, és olyasmivel operál, mint Kínában a forradalmi tömegbírálat. Ahogy haladunk, ezek annál előkelőbbek. Sassoon-frizura. Körszakáll. Kocsi. Hányinger.

8. a megyében körülbelül 80 párttag van, ez a létszámhoz viszonyítva kevés. A fiatalok életkorához képest viszont jobb ez az arány, mint otthon. Ugyanez mondható el a pártépítés folyamatáról is. Itt viszonylag több a jelentkező, többet is veszünk fel. Ez a nagyobb belépési kedv, gondolom; a fiatalok önállóságával magyarázható, valamint azzal a speciális helyzettel, hogy mi a fiatalokhoz valahogy közelebb vagyunk, mint otthon. A jelenlegi szakaszban éppen azon dolgozunk, hogy felkészítsük a KISZ-t a politikai vezetés átvételére is, hiszen a kiérkező fiatalok egyre inkább a 18, 19 éves korosztályhoz tartoznak, és tulajdonképpen itt válnak, válhatnak éretté tagfelvételre, magyarul, lassan elapadnak a forrásai a pártvezetőknek. Ez nem baj, ez a realitás, amire fel kell készülni, a munkát ehhez kell igazítani 9. sajnos, sokan vannak, akik a pártba való belépésüket nem gondolják meg eléggé, és utána jönnek a problémák, hogy ő nem úgy gondolta. Az egyik utóbbi évben 81 olyan tagkönyv maradt a Külügyben, amelyért nem jelentkezett a tulajdonosa. Ebbe persze belejátszik az is, hogy sok fiatalt a végleges hazautazása után egy-két hónap múlva elvisznek katonának. Az az egy-két hónap pedig, amit otthon tölt, elég problematikus, úgy értem, állás, lakás stb. Olyan is van, persze, hogy a taggyűlés elfogadja a jelentkező kérelmét, elküldik az anyagot, majd két hét múlva írnak egy levelet, hogy X. Y. felvételét nem hagyjuk jóvá, mert egy ilyen meg olyan, de ez most derült ki

10. a szakszervezeti munka a legharmonikusabb az összes mozgalmi munka között, így első látásra legalábbis. Úgy tűnik, nem csinálnak semmit, és ezzel közel is vagyunk a valósághoz. Kint a magyar fiatalok automatikusan az FDGB tagjai, ezért harmonikus a dolog, hiszen minden világos: minden vonatkozik ránk is, ami a német szakszervezeti tagokra, segélyek, tagdíj, üdülés stb. Ez a németeknél is, miként nálunk, otthon, néhány év eltöltött munka után jár; az pedig, hogy mi néhány eltöltött év után hazamegyünk, az a mi bajunk. Lehet, hogy a segély éppen a negyedik évben járna. A gyári szakszervezeti megbízottak általában érdekvédelmi feladatot látnak el, de mivel erre állt be tulajdonképpen az egész magyar vezetés a Betreuerekkel együtt, a tevékenységben akkora a túlfedés, hogy alig marad valami belőle. A szakszervezeti megbízottat néha azért elviszik mulatni, rendesen berúgatják, napokig tudja mesélni, hogy mit evett, mit ivott

11. én nem tudom, hogy ki mit csinál ott, a megyei irodán, mert az is van, biztosan láttad a kocsikat előtte, de az tény, hogy mi egyre kevesebben vagyunk, ők meg egyre többen,

be lehet menni, persze, bármikor, nemcsak fogadóórán, de hát minek menjek? Ha nekem bajom van, nem a megyei KISZ-titkár fog rajtam segíteni, hanem a mester vagy a Betreuer, ezek nem is nagyon vennék szívesen, ha én a megyei irodára szaladgálnék ismerem, persze, rendes srác, nálunk simán leugatták, amikor kijött agitálni a Hanoi-akcióra, nem sértődött meg, leült és mosolygott

nem tudom, hogy honnan szedik őket, az biztos, hogy majdnem mindegyiknek van diplomája, vagy volt már kint dolgozni, akinek nincs diplomája az NDK-ban, az nyugodtan csomagolhat, vagy megbolondul a kolónián ezekkel az ökrökkel

jópofa gyerekek ezek, nem ártanak a légynek sem, csak az állami megbízottat uszítják, hogy vesszen össze a személyzetissel

a tavalyi fiú három konténerrel ment haza, segítettünk neki csomagolni, sose tudja az ember, ezek nyilván otthon sem a satuasztal körül fognak tülekedni

12. az FDJ-tal gyakorlatilag nincs kapcsolatunk. A két szervezet annyira különböző arculatú, hogy nehéz termékeny kapcsolatot kialakítani, jóllehet, számtalan kísérletet tettünk már. El lehetne rekeszteni az Elbát azzal a sok barátsági szerződéssel, amit idáig kötöttünk, de hát csodák nincsenek. Az FDJ sajátos és meglehetősen szigorú szervezet, feszes programmal, egyenruha stb. Így vagyunk az SED-vel is, csak egyenruha nélkül. Az a benyomásom, hogy idegenkednek egy kicsit tőlünk, de az tény, hogy nem viselkednek jó házigazdához méltóan, a legtöbb dolgot mi kezdeményeztük, persze, egyre kevesebbet mi is. Kapcsolatunkból lassan véglegesül a három lépés, az udvarias közöny

13. a KISZ-t, a magyar fiatalok ifjúsági szervezetét igen jó szervezetnek tartjuk, mely hatásosan szervezi és mozgatja a magyar fiatalokat. A kapcsolatunk igen jó, mi is adunk nekik a mi programunkból, és ők is az övékből. Ezenkívül rendszeresen képviselve vagyunk nemzeti ünnepeiken, mint ahogy ők is a mieinken. Az FDJ rendezvényeire is hívunk meg KISZ-vezetőket, egyszóval rendszeresen közlekedünk egymásnál, kapcsolatban vaunk, no igen, az ideológia azonos, meg a szocializmus építésének programja is; de véleményem szerint egy mozgalmi programja csak nem lehet a két szervezetnek, mert mégiscsak két nép, két szervezet, a mi országunkban a mi feladataink mások, mint az övék, akik három évig tartózkodnak nálunk mindössze, aztán visszautaznak hazájukba.

mi a magyar fiatalokat hasznos segítőtársaknak tartjuk a szocializmus építésének nagy feladatában. Döntő többségük becsülettel helytáll a munkahelyén ugyanúgy; mint a német kollégák;

személyesen nem ismerek közelebbről magyar kollégát

14. sok baj van itt, ha már miránk, otthonnevelőkre egyáltalán szükség van. Azt jelzi, hogy az akció egy olyan szakaszba lépett, amikor a meglévő emberanyag már nem választ ki annyi és olyan vezetőt; akikre a kolóniát rá lehetne bízni. Gondolom, a problémák egyre magasabbra gyűrűztek, míg valakinek megszületett az ötlete, hogy miként lehetne a problémákat visszaszorítani a kolóniákra: beültetünk egy embert, jó idegekkel, és viszonylag jól megfizetjük ahhoz, hogy a bűnbak szerepét eljátssza. Mert a helyzeten ő sem tud változtatni, legfeljebb jobban fogalmaz, szalonképesebben. Mert ha azt írom, hogy mi van, akkor én végzem rosszul a munkámat

nos, én nem tudom, ki, hogyan került ide, de elég vegyes társaság: Amilyenek a fiatalok, tulajdonképpen olyanok vagyunk mi is, egy kicsit mindenki zűrös volt otthon. Én például üzemvezető voltam, aztán leváltottak, mert én ökör, azt hittem negyvenéves fejjel, hogy az igazság. úgyis győz. Egy hónap sem telt el, kaptam ezt az ajánlatot, rácsaptam két kézzel, és otthon mindenkinek az arcába röhögtem. Még egy évem van hátra, alig várom. Talán nem leszek még olyan öreg, hogy újra megtanuljak éjszaka aludni

a többiek? Hát van itt lepusztult rajztanár, eltanácsolt külkereskedő, guberáló pedagógus, aki azelőtt pap volt, aztán állítólag partizán lett, most otthonnevelő, aztán Moszkvában végzett pártkáder, amúgy mérnök; aki egy álló óráig tudja mesélni, hogy ő mi minden lehetett volna, ha nem csak a végzettsége, hanem barátai is lettek volna a megyénél. Itt most üvegeket gyűjt, amiket a srácok szétdobálnak. Szóval, elég szivárványos a skála

szerintem a rendőrség alkalmasabb embereket találna ezekre a beosztásokra

a köznyelv állatszelidítőknek nevez bennünket háromszobás lakás, ha gyerek is van, és ezernegyven márka fizetés. Kezdőnek 980 márka. Nem sokkal több, minta gyerekek fizetése, de ez a pénz nem kevés

15. kérlek szépen, lehet ám itt eggyel s mással üzletelni is, ott. van például a pudingpor, a fűszerek, különösen disznótoros időkben, de van, aki cipőben utazik, és már együtt van neki a Zsiguli, akkor a motoros grillsütő, az írógép, a kötőgép már nem jó, de bejött a háztartási kompresszor szórópisztollyal, akkor a sátorfélék, kempingcikkek, autóalkatrészek, például a Trabant ékszíjon nyolcvanszoros haszon van, fotócikkek, vegyszerek, melltartó, tapéta, befőttesüveg

otthonról jobbára mézet, kávét, Bac-sprayt minden mennyiségben, 10 márkát zokszó nélkül ad érte mindenki, akkor Amo szappan, Lux szappan, divatpulóverek meg nyugati cuccok, de csak olyasmi, ami itt az Intershopban nincs, és a cigaretta megint üzlet lett, de csak a magyaroknál, de mindig megveszik 2,50-ért, a téliszalámi, az itt nem üzlet, viszont a hanglemez, az igen. Egy beatlemezért 100 márkát is adnak, ha valami befutott együttes, de az összes közt a valuta a legjobb üzlet

otthon mindenütt lehet valutát venni feketén, ami itt ha csak simán eladod is, megéri, mert egy westmárkáért négy keletnémetet adnak, de ez nem igazi, az igazi az, hogy veszel például 38 westmárkáért az Intershopban egy Levis farmert, és otthon eladod 1500-ért, vagy ami a legjobb, ha van a követségen ismerősöd, aki a diplomataboltban levásárolja a valutádat, mert ott minden a törtrészébe kerül, aztán a kocsi, anélkül nehogy hazamenj, annak már egy év múlva meg kell lenni, csak úgy éri meg, és ha a második is összejönne, azt meg valakinek másnak a nevén, simán, viszik a fiúk a csomagot is haza, na, nem mindenki, csak akikkel olyan a kapcsolatom, mikor mennek, odaadom nekik, anyám meg várja őket a nyugatiba, én még kibulizok egy év hosszabbítást

ha másként nem megy, megkérsz valakit, hogy kérjen nyugati valutát, illetve útlevelet, olyan valakit, aki nem akar utazni, és akkor átveszed tőle a dolcsit, és nyomás a diplomataboltba, aztán sok mindent lehet venni az itt tanuló néger egyetemistáktól is, gyémántot, ékszert, de, áthozzák neked a kocsit is, ha kelt, Nyugat-Berlinből, csak akkor arra kell vigyázni, hogy a német vám téged nem enged ki azzal a kocsival, meg kell egyezni a négerrel, hogy kísérjen el cseh területre, ott aztán átülsz a volán mögé, a néger meg jön vissza, nézd, ezt vettem az asszonynak, az a lényeg, hogy az ember ne tátsa a száját, én is egy évig ingyen tanítottam a Marxi-Lenini középiskolán, de az idén beintettem, azt mondtam, rendezzük a gyárban, most ott tanítom ugyanazt óránként tíz márkáért

16. az biztos, hogy vannak itt olyanok, akik aztán alaposan rákapcsoltak. I. K például valóságos terrort vezetett be a kolónián, és olyan módszerekkel dolgozik, amiről pirulva suttog odafent a jónép. Testőrsége van, akik, ha kell, bárkit tönkrevernek a liftben, és senki nem látott semmit. Ő viszi a zászlót elöl - szokta mondani, és ha valaki nem akar utánamenni, az nyugodtan csomagolhat. Jól adminisztrálja magát, mindenféle kitüntetést adatott már magának, mindennek tagja, mindenféle fényképen rajta van, amellett bőröndszám hordja haza az autóalkatrészeket, a színes tévét, meg viteti haza a srácokkal, mikor azok mennek, a testőreit időnként dollárral lepi meg, azok tulajdonképpen a fegyelmi bizottság. Ehhez persze pofa kell. Januártól kiemelték, megyei vezető lesz valahol, és én fogadom, hogy benyalja magát a követségre, és akkor megvan a diplomatabolt is. Hát, enélkül itt sem megy semmi, a látszat nagy úr. És persze nem árt egy kis összeköttetés sem, ha már úgyis megvan

17. az örök téma mindig az, ha két nevelő találkozik, hogy ők aztán micsoda nagyfiúk a kolónián. Hogy ők aztán így megmondták, meg úgy, általában mindegyiknek van egy sztorija, amelyben (S puszta testi erejével fékezett meg egy tomboló fiatalt, esetleg többet is. A valóság, persze, már más. Amikor kijöttem, mondták, hogy zárjam ám magamra az ajtót alaposan éjszakára, mert sohasem lehet tudni. Azt hallottam, hogy az egyik ilyen erős otthonnevelőt rendszeresen felhívják telefonon éjszaka, belefinganak a kagylóba, majd leteszik. Szerintem a legtöbbjük Cél a fiataloktól, és nem is alaptalanul. Furcsa dolgok történnek ám itt. Vertek már meg otthonnevelőt is

1. én nem teszek különbséget magyar kolléga és német kolléga között, úgyhogy ez a kérdés értelmetlen. Az a nyolc magyar fiatal, akik nálam dolgoznak, nagymértékben hozzásegítik kollektívánkat a terv teljesítéséhez

előkészítést végeznek, sorjázást, leszabást, ha egy fiatal német dolgozó belép, az is ezt a munkát kapja, ennyi bérért

kolléga Somos sokat késik, sokat hiányzik. Nekem tudnom kell, hogy valaki jön-e dolgozni holnap, vagy nem, nekem tervem van. Ha valaki ilyen összevissza jön dolgozni, ezt nem oszthatom be olyan munkára, amitől a terv függ. Ezért végez sorjázást, és ezért kap annyit, mert azért a munkáért annyi jár

gyakran betegek, mert nem vigyáznak magukra, nem öltöznek megfelelően, rendszertelenül étkeznek, és sajnos, némelyikük nagyon sokat iszik, sokszor másnapos

ha hazautaznak, már biztos vagyok benne, hogy egy hetet legalább késni fognak. Jó lehet ott maguknak, Magyarországon, hogy csak bemennek az orvoshoz, és az táppénzre veszi magukat, akár betegek, akár nem

2. nekem mindegy, hogy mit csinálok, én otthon is dolgoztam, de sokszor már felmegy a pumpa, hogy menynyire kivételeznek, a legjobb munkát sose a magyar kapja, és a prémiumunk is, szóval, minden szökőévben. Aminek rossz a normája, azt odavágják az ember elé, aztán gyerünk, ha meg nincs százalék, akkor megy a duma, hogy ezért nincs prémium, jobban kell dolgozni

a bérezést már elmagyarázták vagy hatszor, de szerintem senki sem érti, annyira bonyolult, persze, csak sejti az ember, hogy mennyi jár neki körülbelül

3. én még nem dolgoztam gyárban, itt kezdtem először, de már tudom, hogy anyámnak volt igaza, hogy aki a munkapadnál marad, mindig az az utolsó

hát nem nagyon megy a munka, hamar elfáradok, ez a dög van vagy huszonöt kiló, és ötvenet kell naponta feltenni az asztalra, meg levenni a munkafolyamat végén, kiszámíthatod, hogy a műszak végén a herém majd leszáll

valami gépalkatrész, az biztos, nem tudom, hogy micsoda, de úgy utálom, hogy nem is érdekel

4. a nagy trükk mindig az, hogy megszervezik a szakmai oktatást munkaidő után és német nyelven. Hát én benyalok annak, aki egy fél év, vagy akár három év után is megérti a szakmai előadásokat, nem beszélve arról, hogy eléggé eltikkad az ember már műszak végére, és semmi kedve csinálni. Aztán a szakmai képzés megszűnik, mert a fiatalok nem járnak. Ez így megy már évek óta. A nagy szöveg, hogy a gyár aztán mindent megtett. Én mechanikai műszerész szerettem volna lenni, de az biztos, hogy itt már nem leszek

jelenleg villanytargoncát vezetek

5. én verem itt a mellbimbómat, hogy Prüttyögő Dánielt helyezzék a saját szakmájába, fenyegetőzök a követséggel, meg mindennel, és mire elérem, amit akarok, és mindenki utál, akkor Prüttyögő Dániel átkéri magát valamilyen betanított munkára, mert ott pontosan kétszer annyit keres

egész magyar brigádok vannak bizonyos munkaterületeken, ahová német munkást nem találnak: homokszórók, műanyagöntők, öntvénytisztítók stb., és a legtöbbjük a pénz miatt önként vállalja a munkát, meg itt lazább a munkafegyelem is. Van egy gépésztechnikus, aki a kazánházban folyamatos műszakban szenet lapátol, és még sajnáltatja is magát

6. a magyar kollégák ugyanazt végzik, mint mi, természetesen kevesebb gyakorlattal. Jól megvagyunk velük, bár ők másak egy kicsit

hát például sokat járnak a büfébe, sokat cigarettáznak, aztán van, aki sokat késik, hiányzik

itt volt például egy fiú, a Sándor, délelőtt 11-kor eldobott mindent hirtelen, azt mondta, hogy ő kacsa, és most elrepül, még repdesett is a kezével, hazament

jobban ki kellene hogy használják a munkaidőt, és az sem helyes, hogy mindennap szórakozni, italozni járnak

szerintünk nem helyes az ilyen fiatalokat egyedül külföldre engedni, mert túl nagy nekik a szabadság, csak az olyanokat kellene kiengedni, mint a Géza volt, aki katona is volt már, mindig tiszta, pedáns volt, tudott vigyázni magára, de ezek, akik mostanában jönnek, nagyon gyerekek

lányokat meg nem is kellene kiengedni egyáltalán

7. Leltár: 404-es lakás. A bejárati ajtó több helyen beszakítva, a csengő kitépve. Az előszoba falán meztelen nők, plakátok, a WC-ben szennyes ruhák, erős ürülékszag, csupasz égő, törött ülőke, a fürdőkádban borotvapengék, hajszálak, szemét, a tükör törött, az üvegpolc leszakadva, mocskos felmosórongy, partvis, bukósisak, motoralkatrészek. A konyhában megszámlálhatatlan üres üveg, szennyes tányérok, evőeszközök, ételmaradékok, légy, csepegő vízcsap. A gáztűzhelyen vastagon odakozmált ételmaradékok, zsír, a sütő fogantyúja leszakadva. Az üveges elosztó polc ablaka kitörve, "tigris"-pléddel eltakarva, hogy ne lehessen átlátni. A szobában az ágynemű az ágyakon nincs felhúzva, mindenfelé ruhadarabok, limlom, a szekrények tetején üres üvegek tömege, egy gitár húrok nélkül, használt tévé szétszedve. A falakon körben feliratok, beaténekesek, pornóképek, óvszer; női fehérnemű, a csillár sérült, a linóleumon felszáradt sár és sörfoltok. Az erkélyen sörösládák és üvegek, szennyes ruhanemű, matrac. A kis szobában a lakók meztelen fotói a falon, amint éppen fecskendőt szúrnak magukba, lehunyt szemmel, köröttük primitív, dilettáns rajzok erotikus tartalommal, a plafonon lábnyomok vörös festékkel, a sarokban egy kétméteres magyar zászló, előtte egy farönk, belevágva egy balta...

8, kábítószert nem is nagy kunszt szerezni az araboktól meg a lengyelektől, de van, aki maga csinálja, de ezt csak úgy hallottam, hogy a banánnak azokat az ereit meg kell száradni hagyni, és belegyűrni egy cigarettába, olyat még nem szívtam, de van az araboknál többféle is, olyan édeskés, aztán egyszer csak be vagy rúgva, nem lehet azt elmondani, de én abba is hagytam, mert rögtön láttam, hogy erre nagyon aki rákap, annak vége, meg féltem végig, nem tudom, miért, az, hogy az ember végig az eszénél van, és mégse, a fene tudja, a többiek is mondták, hogy másként képzelték, olyan ez, mint a szeretkezés, először csalódik az ember, mégis rákap

9. nincs közvetlen bizonyítékom, évek óta nem tudjuk, hogy mi történik a lakásokban, nem láttam még senkit kábítószeres mámorban, de alapos a gyanúm; hogy néhányan eljárnak érte az arabokhoz vagy a lengyelekhez. Egyszer egymás után három gyerek is öngyilkosságot kísérelt meg olyan állapotban, ami a kábítószeresek depressziós állapotára emlékeztet, nem beszélve arról, hogy az elkövetők nem tudták pontosan megmondani sem azt, hogy mit csináltak, sem azt, hogy miért, csak úgy érezték, hogy nem bírják tovább. Az egyik eltört egy sörösüveget, a másik borotvapengével vágta fel az ereit, a harmadik kiugrott a másodikról, szerencsére a felásott kertbe zuhant, és csak a lába tört el. Ennek a gyereknek például később az volt a meggyőződése, hogy ő kiesett

10/a. ;,Kedves szülők! Értesítem Önöket; hogy fiuk, aki jelenleg egészséges, idáig négyszer kísérelt meg öngyilkosságot, szerencsére sikertelenül. Az orvosi vélemények egybehangzóan arra utalnak, hogy fiuk nem alkalmas tartós külföldi tartózkodásra; ezért kérem, haladéktalanul gondoskodjanak fiuk hazakíséréséről, mivel hazaküldés esetére is öngyilkossággal fenyegetőzik. Tisztelettel: R. B. otthonnevelő.'''

10/b. "Kedves Otthonnevelő Elvtárs nagyon kérem az istenre hogy a fiamat Bencési Jánost ne küldje haza mert én elváltam és mostan a mostani férjemmel lakunk és ő nem akarja Jancsi hogy haza jöjön irok én majd neki csak ne tessék hazaküldeni nemlesz ö többet öngyilkos, kérem önt legyen belátással egy szegényasszonyra a legmélyeb tisztelettel..."

11. körülbelül 69-70-ben, de inkább 71-ben lett ez a szórakozóhely a magyar fiatalok körében népszerű nálam igen jó disco van, és nem nézzük ki a magyarokat. Mondhatnám úgy is, hogy manapság jórészt csak magyar vendégeim vannak. Javasoltam is a megyei magyar vezetésnek, hogy szívesen csinálnék a boltomból egy magyar klubot, de ők nem járultak hozzá, pedig tulajdonképpen így is az, akárhogyan is nevezzük

magyar kisegítő pincéreim vannak, és ha valami zűr van, rendszerint azt is a magyarok rendezik le

hét végén 5-600 jegy is elkel, tehát az összes

van autóm, persze, de nem kettő. Nekem egy Wartburg, a feleségemnek egy Volkswagen

igaz, igaz, az épület külső falán néhol mállik a vakolat, de nem minden a külső, ezt Ön is tudja. Az is igaz, hogy a Goga nem egy exkluzív hely, ha az lenne, nem én vezetném

természetesen a tulajdonos is én vagyok, illetve ketten az üzlettársammal. Nézze, ez világjelenség, hogy a fiatalok nem frakkban és csokornyakkendőben járnak szórakozni, hanem lezseren, és nem szalonzene kell, hanem beat. Itt azt kapják, amit kérnek

április negyedike előtt nálam egy hétig csak magyar ételek kaphatók, és a disco is magyar slágerekből áll. A Goldener Gartenben a magyar fiatalok otthon érzik magukat, egymás közt vannak

nincs közöttük közvetlen ismerősöm

ha lányom lenne? Nincs lányom. Ha lenne, és én döntenék ebben, nem ő, nos, akkor nem egyeznék bele, hogy külföldivel kössön házasságot

12. a Goga? Goldener Garten. Ismeri? Nézze meg egyszer. Nézze meg, hogyan szórakoznak fiaink, lányaink. Egy mocskos lebuj, csak óriási méretben és nagyon jó discóval, ahol még akkor sem hívják a rendőrséget, ha Mariót, a tulajt verik. Körülbelül ötször annyian mennek be, mint amennyien elférnek, aztán egymás ölébe ülnek, az asztal alatt meg folyik a nemi aktus, ha már úgyis ott vannak, le-lebuknak egy menetre

mindennaposak a verekedések, mert a németek nehezen nyugodnak bele, hogy a Goga magyar hely lett.

Tavalyelőtt óta viszont itt vannak az .arabok is, és ragyogóan verekednek. Borotvapengével dolgoznak, amit a középső és a hüvelykujj közül fricskáznak ki igen jó érzékkel, képesek eltalálni a nyaki ütőeret. A döntő összecsapás az arabok és a magyarok között még nem következett be, mert az arabok szemében a magyarok szimpatikusak. Ez, persze, nem fog sokáig tartani, már van néhány csoport, amelyik halálra gyűlöli egymást. Nálam is van egy csoport például, akik bosszút esküdtek, mivel Ciginek, egy közismerten szelíd alkoholista fiúnak a fején szétvertek egy tele sörösüveget a vidámparkban, amitől enyhén hülye lett, és összevissza van varrva a feje, arca, ilyen öltésekkel, mint egy ácskapocs, de nem tudjuk hová irányítani, mert lelenc volt. Szóval megy a balhé

maga ezt nem érti. A Gogát fenn kell tartani, sőt bővíteni kell, mert amíg a Goga áll, addig a mi kedves és vonzó külsejű, szolídan megjelenő fekete gyémántjaink nem járnak más szórakozóhelyre. Nézzen utána, minden városban van egy ilyen hely, ahol az alvilágot a rendőrség jó helyen tudja, és ha keresi, megtalálja

13. "május 9-én a Gogából hazatérő magyar közönség nagy tömegben felszállt egy nyolcas villamosra, ahol röviddel az indulás után randalírozni kezdtek. Énekeltek, cigarettáztak, le akarták szerelni a jegykezelő automatát, de nem sikerült, ezután feltépték az ajtókat, és kivizeltek az ajtón. A vezető megállt, és hátramenve megpróbált rendet teremteni, de megtámadták, ezért a vezető a következő megállóból üzent a rendőrségnek. A rendőrség két rohamkocsival a villamos mellé állt, és a villamos megállása után behatoltak a kocsikba. A magyar utasok ellenállása miatt az egész villamost ki kellett üríteni..."

14. "Istvan, Szabo magyar állampolgár, aki mint munkavállaló tartózkodik ideiglenesen az NDK-ban, december 11-én a 12-es villamoson a jegyvizsgáló ellenőrt leütötte, és az ajtót feltépve kiugrott a mozgó járműből. A villamos leállta után két szemtanú a menekülő után futott, és a közeli magyar házban az ottani otthonnevelő segítségével elfogták..."

15. "Tájékoztatás: a város közlekedési vállalatának 900 dolgozója nevében egy dolgozó levelet írt a Központi Bizottságnak, melyben azt kérik, hogy a magyarokat távolítsák el az NDK-ból. A levél lényege: A Magyar Népköztársaság a szemétjét ide küldi az NDK-ba, hogy otthon ne legyen velük baj: Itt aztán, mivel senki sem vigyáz rájuk, isznak, garázdálkodnak, a közlekedési vállalat alkalmazottjait tettleg is bántalmazzák, rongálnak, és tetemes kárt okoznak az országnak... A levél nem jutott el a Központi Bizottsághoz, mert természetesen nem a dolgozók véleményét tükrözte, hanem csak egy emberét..."

16. "G. faluban a helyi tűzoltóegylet szabadtéri kerti mulatságot szervezett, amely minden évben a falu egyik nagy eseménye. A közelben lakó magyar fiatalok egy csoportja közül két fiú a hosszú haját kályhaezüsttel bekente, és a kerítésen átmászva váratlanul a szórakozó lakosság között termett, igen nagy riadalmat okozva a félhomályban. Amikor a riadalom elmúlt, néhány férfi a menekülő magyarok után vetette magát, és csakhamar verekedés kezdődött, amibe a kint leselkedő többi magyar fiatal is bekapcsolódott. Egy német lakost késsel megsebesítettek a dulakodás során. A sebesülés súlyos, vesét ért a kés, G. falu lakói levélben fordultak a Központi Bizottsághoz, amelyben leírják a történteket, és kérik a magyarok kivonását a faluból."

17. Feliratok

"Indulok ködös messzeségbe
Gyönyörű istentelenségbe
Csattog a kegyetlen távol
Valaki keresztet ácsol"

"Hat hetes malac eladó! (A Bizsunál)

Lakás tilalom
bugó pestis, kolera repla és a
nagy kés terjeng
VIGYÁZZ MAGADRA!

"Ember, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
(ez csak lányokra vonatkozik)

"Itt veszítettem el a szüzességemet, és cserébe nyertem egy virágot"

"Öcsi ezen az ágyon feküdt, de nem egyedül, itt volt a majré is"

"Szeresd Amerikát meg a mini szoknyát" "Legjobb nővel baszni!"

"Ismerd meg anyádat!"

"Mielőtt álomra hajtom a fejem, szeretném hallani a pillangók üvöltését"

"Akkor szopjál le; mikor még harmatos vagyok!"

"Nyóc nyóc jóvigyázz !"

"Szeretem Kinget,
Imádom Kinget,
Sőt, Kingnek nagy fasza van"

"Let s go!" ,;United States of America" "Central Intelligence Agency" stb.

18. a fiatalok búcsúztatása szintén egy forgatókönyv alapján folyik, amelyet jóval a hazautazás előtt el kell készíteni. A legtöbb vállalatnál már nincs is ebből probléma, némely vállalat, némely tisztviselő azonban kicsinyes dolgokkal keseríti meg a fiatalok utolsó napjait az NDK-ban. Általában számolni kell rongálással, hiánnyal stb. a fiatalok hazautazásakor. Semmi értelme tehát, hogy a hazautazó fiatalt különféle szankciók elé állítsák, a károkat úgyis el lehet osztani egy általános költség terhére, és a tapasztalat is az; hogy azokon a helyeken, ahol a fiatalok utolsó napjaiban nem leltároznak, hanem például kisebb ünnepséget rendeznek, vagy kirándulnak, ott a károk is lényegesen kisebbek. Elmondok egy példát: Az egyik gyár a fizetés egy részét visszatartotta az utolsó napi leltárig. Az utolsó napon . leltárt készítettek, a hiányokat, károkat felvették, majd lezárták a lakásokat. A fiatalok este 7-ig a csomagjaikon ültek az udvaron, és ittak. Aztán jött a busz, és a több száz üres sörösüveggel szinte valamennyi ablakát beverték az épületnek.
Nem hiszem, hogy megérte

19. elég keserves dolog elmenni innen, az ember csak megszokja, aztán mire megszokja, mehet haza
én jól éreztem magam itt, csak a tokosok ne lennének én az életbe nem jövök ide többet
én azt hiszem, a katonaság után újra visszajövök, mivel itt van a menyasszonyom
az volt a legjobb, hogy szabad. az ember, azt csinál, amit akar, hát, ha még egyszer kezdeném, egy kicsit másként csinálnám
ó, ne is kérdezd, mindjárt elsírom magam, de komolyan, én még ilyen boldog sehol nem voltam, most meg mehetek katonának, na de hát így van ez, megbeszéltük a srácokkal, hogy minden évben találkozunk majd, nézd, lerohadok, ott van a "Vénusz Egykarú Istennő Balett- és Énekegyüttes", jaj, istenem
együttesünk az öreg halak búcsúztatására operát ad elő, melynek címe: "Dal és elmés szerkezet, melynek segítségével a perzsa sah önnön seggébe bújik vissza", Pali egy elektromos szekrényt fog alakítani, Lajoska meg felüt és nyilvánosan elfogyaszt majd hat nyers tojást, képzeld; nem akarták engedni, hogy szerepeljünk, de némi kitartás, igen, be vagyok rúgva, de nem kicsit

az ember a kiérkezés pillanatától kezdve gyűjtögeti az egypfennigeseket valami nagy üvegedénybe, ezt aztán a vonat indulásakor kiszórja az ember a vonatból

hát azon le lehet rohadni, ahogy az idősebb tokosok söprűvel meg vödörrel megjelennek, és szedik a pfenigeket. Amikor tavaly mentek az öregek, egy srác kirúgta egy öregasszony kezéből a vedret, majdnem balhé volt belőle
száz, vagy tán ezer márka van ott a földön, tiszta fehér vastagon a beton a pénztől

20. van, aki sír, és igen sok a részeg. Az egész állomáson jóformán csak magyarok vannak, olyan ez, mint a majális, nemzetiszín zászlók, éneklés, csapatok jönnek, mennek, ha elment a vonat, a búcsúztatók énekelve, zászlókkal; gyalog mennek haza a közelebbi városokba, ezt úgy értsd, hogy van, aki 40 kilométert is megy ilyenkor, és útközben, persze, sok minden megtörténik

21. a hazautazás az egyezmény talán legveszélyesebb aktusa. A hazautazók, de a többiek is már napokkal előtte részegek, tombolnak, és mindenkivel le akarnak számolni. Egymást érik a búcsúestek, napirenden van a törés-zúzás. Nincs sok lehetőség arra, hogy ezen a tényen változtassunk, mert ehhez eszközök kellenének, amelyek átérnek a határon. Általában elnézőbbek vagyunk a búcsúesteken elkövetett dolgoknál, ez minden; amit tehetünk

22. egyszerűen hányingerem van már ezektől a disznóktól, hogy már napok óta minden áldott éjszaka menjek fel és beszéljek a fél háznak a lelkére, hogy ne legyen már ennyire állat. Magának fogalma nincs, milyen az, amikor az embert leköpködik, vagy éppen összenyálazzák, meg kínálnak, hogy igyak, aztán ha verekednek, akkor álljak be dulakodni, hogy meg ne öljék egymást, mert a rendőrség nem jön ki. A német szomszédok verik a falat, ezek csak azért is üvöltöznek, rakétáznak, versenyt maszturbálnak a kivilágított ablakban meztelenül, meg ilyesmi, Alig várom már, hogy elmenjenek a francba, Magyarországra, és vége legyen ennek az egésznek, a feleségem már kész idegbaj, a gyerek meg bújik a paplan alá, akkor hordom le az öngyilkost a hátamon, mert nincs egy ember, aki állni tudna, nemhogy segíteni, és akkor kijön a mentő, és ez az állat összeverekszik az orvossal, egy öltönyömet ki kellett dobni, mert nem jött ki belőle a vér

23. Hová mész, fiú?
Megyek az NDK-ba dolgozni. Úgy hallottam, ott jól keresnek, meg amúgy is érdekes. Sokat mesélnek róla. Megtanulom a nyelvet. Világot látok. Városokat.
Ott majd én én lehetek. Csak én.

24. "éhezek messze utak reménytelen céltalanságára
a bizonytalanságra
éhezek az éhezésre
szomjazok a szomjúságra..."