Tájékoztató
a magyar-NDK munkaerő-együttműködésről és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti tevékenységről

I.
A szakszervezetek feladatai a munkaerő-együttműködés célkitűzéseinek megvalósításában

A két állam kormányai között megkötött munkaerő-együttműködési egyezmény célkitűzéseinek sikeres megvalósításának érdekében a szakszervezetek feladatuknak tekintik, hogy

• elősegítsék az NDK-ban munkát vállaló több tízezer magyar fiatal szakmai fejlődésének biztosítását, termelési és társadalmi aktivitásának kibontakoztatását;
• szervező és politikai nevelő munkát végezzenek körükben, a fiatalok szocialista öntudatásnak fejlesztése érdekében; továbbá, hogy a fiatalok munkája és magatartása hozzájáruljon a két nép barátságának elmélyítéséhez;
• érdekvédelmi tevékenységet fejtsenek ki a szerződésben vállalt foglalkoztatási, bérezési, szociális kötelezettségek teljesítése terén;
• közreműködjenek a szabadidő célszerű felhasználásának megszervezésében, elősegítsék a német nyelv elsajátítását, valamint a magyar fiatalok sajátos kulturális, sport és szociális igényeinek kielégítését;
• hozzájáruljanak az akció sikeres hazai szervezéséhez;
• elősegítsék az NDK-ból hazatért fiatalok megfelelő beilleszkedését az üzemek gazdasági és társadalmi életébe.

A szakszervezetek az NDK-ban dolgozó magyar fiatalokkal kapcsolatos feladatait, tovább a feladatok szervezeti és módszertani vonatkozásait a SZOT és az FDGB titkársága között 1970. február hó 26-án kötött „Megállapodás” rögzíti.

A „Megállapodás” abból indul ki, hogy az NDK üzemeiben dolgozó magyar fiatalok, mint szervezett munkások, az FDGB tagjai. Ezért szakszervezeti tevékenységük az FDGB alapszabályához és határozataihoz igazodik, s irányukban a szakszervezetek politikai nevelő- és érdekvédelmi tevékenysége alapvetően az FDGB országos, területi és üzemi szervezetein keresztül valósul meg.

A magyar fiatalok sajátos helyzetét figyelembe véve az üzemekben magyar műhelybizottságok, ú.n. AGL-ek működnek. Ezek azonban – nevük ellenére – nem egy-egy műhely, vagy üzemrész szerint vannak szervezve, hanem egy vállalaton belül fogják össze a magyar fiatalokat. Jellegüket tekintve rétegbizottságok, az FDGB rétegpolitikájának szervezeti eszközei és az üzemi szakszervezeti bizottságok irányításával dolgoznak. Feladatuk, hogy átfogóan és rendszeresen foglalkozzanak a vállalatnál dolgozó magyar fiatalok helyzetével, részt vegyenek problémáik megoldásában. A szakszervezeti mozgósítással és érdekvédelemmel alapvetően az FDGB üzemi szervei kell, hogy foglalkozzanak, azonban ez a törekvés még nem teljes körű, most van kibontakozóban. Ezért a magyar AGL-eknek közvetlen érdekvédelmi és mozgósítási feladataik is vannak. Külön igényli a közvetlen ügyintézési tevékenységüket az az időszak, amikor új magyar csoport érkezik, s amíg megfelelően beilleszkednek az üzemi és társadalmi életbe. Az általános nevelő és érdekvédelmi kérdéseken túlmenően további feladatuk a nyelvtanulással, a szakmai képzéssel és a szabadidő hasznos felhasználásával történő rendszeres foglalkozás.

A magyar AGL-ek vezetői választott tagjai az FDGB üzemi bizottságának (a BGL-nek), vagy állandó megbízottjaként szerepelnek a BGL ülésein. Beszámolnak munkájukról, javaslatokat tehetnek a magyar fiatalokat érintő kérdésekben. A vállalati kollektív szerződés rendelkezései egyformán érvényesek a német és a magyar dolgozókra. Ezen kívül külön kell rendelkezni az említett sajátos kulturális, szociális és sport igények anyagi fedezetéről a szakszervezeti költségvetés, továbbá az állami szociális és kulturális alap terhére. A magyar AGL-ek funkcionáriusait az FDGB országos és megyei szervei rendszeres oktatásban részesítik.

A SZOT állandó képviselőt küldött ki a berlini magyar nagykövetségre, tovább négy megyébe az FDGB megyei szervezetéhez.

A SZOT szervezők feladata:

• a munkaerő-együttműködés célkitűzéseinek elősegítése;
• a magyar fiatalok körében a szakszervezeti munka szervezése;
• politikai nevelő és érdekvédelmi feladatok ellátása.

A SZOT szervezők munkájának általános elvi irányítását a SZOT titkársága, operatív irányítását pedig a SZOT Szervezési és Káderosztálya, az FDGB országos, ill. megyei szervei, valamint – koordináló jelleggel – a berlini SZOT szervező végzi. A berlini SZOT szervező feladata az FDGB országos vezetőségével történő rendszeres kapcsolattartás, valamint az ő közvetítésével valósul meg (a szakszervezeti funkcionáriusok felé) a berlini magyar nagykövetség koordinatív tevékenysége. Pártirányítás szempontjából a szervezők az MSZMP berlini kolónia-bizottsághoz tartoznak.

A munkaerő-együttműködéssel kapcsolatos hazai szakszervezeti munka elvi irányítását a SZOT titkársága, az opertív munkáét pedig a SZOT Szervezési és Káderosztály látja el. Ezek a feladatok országos, megyei és üzemi szinten jelentkeznek, tehát a SZOT-nál, a szakszervezetek megyei tanácsainál és a vállalati szakszervezeti szerveknél.

A hazai tevékenység alapvetően a kiutazók kiválasztására, valamint az NDK-ból visszatérő fiatalok megfelelő üzemi beilleszkedésre irányul.

II.
A munkaerő-együttműködés általános tapasztalatai

Az eltelt három év tapasztalatai azt igazolják, hogy sikeresen valósulnak meg a munkaerő-együttműködés fő célkitűzései. Ez időszak alatt közel 16 ezer fiatal vállalt munkát az NDK-ban. Döntő többségük becsületesen helyt állt a munkában. Lehetőségük nyílt szakmai, kulturális és politikai látókörük bővítésére, s ez társadalmi, de egyéni haszonnal is járt. Az akció hozzájárult a két nép közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, egymás jobb megismeréséhez, erősödött a két nép barátsága.

1. A fiatalok szakmai fejlődése

A fiatalok szakmai fejlődését – figyelembe véve a társadalmi érdeket, továbbá az ifjúmunkások egyéni érdekét – a munkaerő-együttműködés központi kérdésének tartjuk. A magyar fiatalok jelentős része számára biztosított a szakmai fejlődés lehetősége. Döntő többségüket a jelentkezésének megfelelő munkahelyen foglalkoztatják. Az évenkénti kiutazók között a szakmunkások átlagos aránya 59%, igaz, hogy ez az arány évről-évre csökken – elsősorban a magyar munkaerőhelyzet alakulása miatt. Egy felmérés szerint (amely az összlétszámnak a 40%-át reprezentálja) a szakmunkások 68%-a eredeti szakmájában, 21%-a rokon szakmában, 7%-a idegen szakmában, 3%-a betanított munkásként és 2%-a segédmunkásként dolgozik. Ugyanebben a körben a betanított munkára jelentkezettek 4,5%-a betanított munkásként dolgozik.

A jelentkezésnek megfelelő munkakörben való foglalkoztatás lényeges javulást mutat (számos erőfeszítés eredményeként), az első és a második évhez viszonyítva. A betanított és segédmunkán dolgozó szakmunkások helyzetét negatívnak értékeljük a szakmai fejlődés szempontjából akkor is, ha néhány fiatal a magasabb kereset miatt vállalja azt.

Követett módon érinti a fiatalokat, de kedvező hatással jár az a körülmény, hogy az NDK üzemeiben általában magasabb színvonalú a munkaszervezés és sok helyen magasabb fokú a technológia, mint hazánkban. Ennek a körülménynek negatív következményei is vannak: tudniillik egysíkúbbak egyes szakmunkák, mint nálunk. E negatív hatást nem sikerült még megfelelően ellensúlyozni (pl. más munkafolyamatokra történő áthelyezés révén), s ezért a fiatalok egy része hátrányosnak minősíti a szakmai fejlődés lehetőségét. A probléma megoldása azért halad nehézkesen előre, mert az NDK-ban a vállaltok közötti és a vállalaton belüli munkaerőmozgás igen korlátozott, továbbá a gazdasági vezetés nem szívesen vállal ilyen kötelezettséget.

Míg a szakmában való foglalkoztatás helyzete kedvezően alakul, lényegesen több probléma a szakmai képzés, tehát a szakmai továbbképzés és a szakmaszerzés erén. E problémának a jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy magas a szakképzetlen fiatalok aránya (az 1970-ben kiutazók 44,6%-a szakképzetlen volt, s ez az arány a jövőben várhatóan növekedni fog). Az érintett fiatalok igen kis hányada vesz részt a szakmunkásképzésben, alacsony a szakmai továbbképzésben részesülők aránya is. Az összlétszám 40%-át reprezentáló felérés szerint a szakképzetlen fiatalok 12%-a vesz részt szakmunkásképzésben, s ha a szakmai továbbképzésben részt vevők számát a szakmunkásokra vetítjük, ez mindössze 7,7%.

A szakmai képzésben tapasztalható problémák több okra vezethetők vissza. Legdöntőbbnek tartjuk a német nyelvtanulás hiányát, mivel a szakmai oktatás német nyelven folyik. A Magyarországról küldött 50 nyelvtanár igen nagy erőfeszítéssel dolgozik, sok problémával kell megküzdeniük. A helyzetre az a jellemző, hogy az NDK vállalatok többsége a nyelvtanulás lehetőségét (egyes vállalatok a három éves kurzust is), a fiatalok igen nagy része az első három-négy hónapban részt vesz a tanfolyamokon, majd sokan lemaradnak. Később már a vállalt – a lemorzsolódásra hivatkozással – megszünteti a tanfolyamot, több fiatal pedig ekkor döbben rá a nyelvtanulás szükségességére,

A fiatalok elég nagy részénél kevés az érdeklődés a szakmai képzés iránt. Ennek szubjektív okain kívül más okai is vannak: az említett nyelvtudás hiánya, az NDK vállaltok vezetőnek jelentős részénél a munkaerő-centrikus szemlélet, ennek következtében az anyagi ösztönzés sem hat kellőképpen a szakmai képzésre. A kiérkező fiatalok számottevő része néhány hónap alatt begyakorolja munkáját, ha szorgalmas, a német dolgozók fizetését elég hamar eléri, ezzel megszűnik, vagy csökken az érdeklődése a szakmai képzés iránt. Figyelembe kell venni a fentieken kívül továbbá az akadályoztató körülményeket is: a fiatalok jelentős része 2-3 műszakban dolgozik, viszonylag magas a túlóra aránya, egyéb munkavállalások is történnek, a szállásokon teljes mértékben kell magukról gondoskodniuk, korlátozottak a szállásokon való nyelvtanulás tárgyi feltételei.

Véleményünk szerint több irányban teendő intézkedésekkel kellene javulást elérni a szakmai képzés helyzetén:

1. fokozni kell a fiatalok közötti nevelő munkát;
2. az NDK-beli vállalatok vállaljanak kötelezettséget a szakmai képzésre (jelenleg csak saját belátásuktól és az érdekvédelmi szervek erőfeszítésétől függ a szakmai képzés biztosítása) és e kötelezettségüket a kollektív szerződésben vagy a szakmunkásképzési tervben rögzítsék;
3. gyakorlatilag beigazolódott, hogy igen kevesek számára járható az az út, amikor is a német nyelvet nagyjából elsajátítva eredményesen tud részt venni a szakmai képzésben és főleg képesítést szerezni. Ezért a szakmai képzésben ezt az akadályt áthidaló megoldást kell keresni:

        = szükséges lenne az NDK-ban dolgozó fiatal magyar mérnököket még nagyobb arányban kell bevonni a szakmai képzés irányításába, ez irányban anyagi ösztönzőket alkalmazni;

        = azon vállatoknál, ahol nagyobb létszámban foglalkoztatnak magyar fiatalokat, meg kell teremteni a feltételeit a kétnyelvű szakmai oktatásnak. A következő módszert tartjuk célravezetőnek: az első évben csak magyarul, a második évben egyes tantárgyakat németül, a harmadik évben pedig német nyelven oktassanak;

        = a szakmai tanfolyamra jelentkező magyar fiatalok részére kb. egyhónapos intenzív nyelvtanfolyamot szervezzenek – munkaidő- vagy műszak-kedvezménnyel –, külön hangsúlyt fektetve a szakmai nyelvoktatásra.

A fentiekhez hasonlóan foglalt állást az FDGB Titkársága is ez év [1971.] március 15-i ülésén.

2. A munkaviszonnyal összefüggő kérdések.

A magyar fiatalok túlnyomó többsége jól végzi munkáját. Munkájukkal a német üzemek vezetői általában elégedettek. Különösen értékelik a fiatalok nagy részénél mutatkozó munkakészséget, a többműszakos beosztások fegyelmezett ellátását és az elég jelentős mértékű túlóra-vállalásaikat. A normateljesítés terén a szakmunkások nagy részénél nincs gond, inkább a betanított munkásoknál és a fiatalabb korú szakmunkásoknál jelentkeznek lemaradások. Pl. egy sömmerdai üzem kimutatása szerint az 1967-es csoportnál, akik között az átlagéletkor közel 23 év volt, a 3 év átlagában elért teljesítményük 110% volt, míg az 1968-ban kiérkezett csoport (átlagos életkor 20év) a két év átlagában 95%-ot teljesített. (A felmérés a szakmunkásokra terjedt ki.)

Számos fiatal – brigádjával együtt – részt vesz a szocialista munkaversenyben. Egy – az összlétszám 25%-ára kiterjedő – felmérés szerint a fiatalok 55%-a vett részt munkaversenyben, 33,8%-a pedig szocialista címért küzdő brigádban, valamint 16%-uk részesült jutalomban. Azt tapasztaltuk, hogy ebben a munkában sok még a formális vonás, a munkaverseny politikai és szakmai célja sok fiatal előtt még nem világos.

A fiatalok keresetének alakulása kielégítő, a jövedelem növekedésének üteme nagyobb, mint a német dolgozóknál. 1969 májusában 471,8 márka, míg 1970 május hónapban 516 márka volt a nettó átlagkereset, tehát mintegy 9%-kal nőtt. Minden iparágban emelkedett a magyar fiatalok nettó átlagkeresete, a legnagyobb mértékben az elektromos iparban – 13%-kal –, legkevésbé pedig a kohászatban – 0,2%-kal. 1970 májusban a legnagyobb nettó átlagkeresetet a kohászatban értéke el – 610 márka –, a legalacsonyabbat pedig a vendéglátóiparban – 430 márka.

Lényegében megszűntek a bérezéssel kapcsolatos csoportos panaszok, amelyek az első évben gyakran előfordultak és az egyéni panaszok száma is csökkenő tendenciát mutat. A bérreklamációk oka legtöbbször a helytelen munkaátadás, illetve -átvétel, a hibás bérelszámolás, továbbá az a körülmény, hogy a vállaltok bérrendszere a fiatalok számára bonyolult, jelentő részük nem tudja megfelelően áttekinteni. Megjegyezzük még, hogy a viszonylag kiegyensúlyozott bérhelyzet elérése egy-egy új csoport számára általában 5-6 hónapot vesz igénybe, amíg megfelelő helyi ismeretekre és gyakorlatra tesznek szert. Ez időszak alatt többször előfordul elégedetlenkedés, sőt irreális követelőzés is.

A munkafegyelem helyzete általában kielégítő, ez az üzemi vezetők véleménye is. A fiatalok egy kisebb részénél – főleg a legfiatalabbaknál – előforduló, jellemző munkafegyelmet sértő esetek az alábbiak:

• késés, illetve a munkahely idő előtti elhagyása;
• igazolatlan mulasztás;
• burkolt vagy nyílt munkamegtagadás (a jogos vagy vélt sérelmek megoldásának késésekor).

A kellő munkafegyelem és a morális magatartás kialakítása érdekében a vállalat és a magyar fiatalok fegyelmi bizottsága jár el. A magyar fegyelmi bizottság a legsúlyosabb esetekben a munkavállalási jog megvonására tesz javaslatot a magyar nagykövetség munkaügyi osztályának. A magyar fiatalok 6%-a tért haza fegyelmi úton. Ennek megoszlására nincs adatunk, de becslések szerint a fegyelmi úton hazatértek igen kis része munkafegyelmi okokból, míg többsége a lakóterületi magatartás alapján került erre a sorsra. A vállalatok egy része ezt a kérdést elég liberálisan közelíti meg – a munkaerő biztosítása miatt –, s ezért előfordult, hogy a munkafegyelmi vétségekért történő felelősségre vonást is a magyar fiatalok társadalmi szervezetei kezdeményezték.

A magyar fiatalok között a táppénzesek aránya átlagosan nagyobb, mint az üzem többi dolgozójánál. Ennek okai az NDK üzemeiben is elemzésre szorulnak. A betegállományba vétel jelentős része Magyarországon történik a szabadság-idő alatt. A szabadságról késve visszatérők betegállományba vételi aránya 1970-ben – néhány erfurti üzem kimutatását figyelembe véve – elérte a 10-35%-ot, sőt olyan üzem is volt, ahol a 85%-ot érte el. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy Magyarországon is szigorítani kell az ellenőrzést. Az elmúlt évi felmérések alapján az Egészségügyi Minisztérium 1970. december hónapban intézkedett ez irányban.

Az üzemi balesetek alakulásában a magyar fiatalok kisebb arányban vannak érintve, mint az NDK dolgozói. Halálos üzemi baleset még nem fordult elő, súlyos, csonkolásos baleset viszont már több történt. Van olyan üzem, ahol egyes időszakban igen magas volt a balesetek száma. Az NDK bíróságai több esetben jelentős büntetést szabtak ki az óvórendszabályokat megszegő gazdasági vezetőkre. A kiutazó magyar fiatalok között az első fél évben viszonylag több baleset fordul elő, mint később.

Tapasztalataink szerint a baleseti oktatás megtörténik. Az első munkába álláskor minden esetben, de a folytatása már nem tervszerű, sokszor formális és nem a konkrét ismeretekre irányul.

3. A magyar fiatalok elszállásolása

A fiatalok elszállásolási körülményei túlnyomó többségüknél jónak mondható, a kezdeti időszakhoz képest lényeges javulás tapasztalható. Jelenleg a fiatalok 87,7%-a új lakóházban, 12%-a munkásszálláson lakik és csak három helyen nyertek barakképületben elhelyezést. A létszám 74,3%-a központi fűtéssel, melegvízzel ellátott épületben lakik. A szobák felszereltsége megfelelő, biztosítottak a tisztálkodási és főzési lehetőségek, társalgók és TV berendezések állnak rendelkezésükre. A fiatalok nagy része kulturáltan rendben tartja a szálláshelyét, emellett nem ritka az elhanyagolt szoba sem. A vállaltok gazdasági és politikai vezetőinek jelentős része a fiatalok szálláshelyét nem munkásszállásnak tekinti, így nem gyakorol ellenőrzést a berendezések megőrzése, tisztasága és a megfelelő morál fenntartása érdekében. Az elmúlt évben gondot okozott a végleg hazautazó csoportnál a berendezések leltár szerinti átvétele és az új csoportok kiérkezése előtti felújítás elvégzése. A munkásszállások rendjének fenntartásában jelentős munkát fejtenek ki a magyar nevelők és a több helyen megalakított szállás-önkormányzatok.

4. A politikai, kulturális és sportolási tevékenység, a szabadidő felhasználása, magatartásbeli jellemzők

A magyar fiatalok jelentős többségének politikai állásfoglalása és tevékenysége pozitív. Ezt bizonyítja a munkában való helytállás, részvételük a munkaverseny-mozgalomban és számos társadalmi, politikai rendezvényen. Alapvetően pozitív volt a magatartásuk pl. a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban, vagy a magyar árvízkárosultak megsegítésére indult akcióban.

Az MSZMP berlini bizottsága irányításával összehangolt párt-, szakszervezeti és KISZ-oktatás folyik, Általában kéthavonként megyei szintű politikai tájékoztatókat szerveznek, ezeken főleg az aktivisták vesznek részt. A különböző párt, szakszervezeti és KISZ taggyűléseken ismertetőt adnak a párt politikájáról, a magyarországi helyzetről, az NDK eredményeiről és politikai helyzetéről. A fiatalok számottevő része rendszeresen olvas hazai újságokat. A tanfolyamokon még csak kezdeti eredmények mutatkoznak, kismértékű a részvétel, egyes helyeken alacsony a színvonal. A fiatalok érdeklődését elsősorban saját helyzetük, az NDK viszonyai és néhány magyar belpolitikai esemény váltotta ki. A politika körök szervezésénél gondot okoz a propagandisták megfelelő felkészítése (fiatal koruk és a körülmények miatt), továbbá a propagandaanyagok egy részének hiányos „átültetése” az NDK politikai gyakorlatába. Az elmúlt évben szervezett propagandista tanfolyam, továbbá a szakszervezeti funkcionáriusok iskolája sokat javított ezen a helyzeten. Egyes történelmi évfordulókon (március 8., március 15., április 4.) jelentős politikai rendezvényeket bonyolítanak le a szakszervezeti és a KISZ szervek. Az üzemek társadalmi rendezvényein való részvétel még nem mondható gyakorinak és nagyarányúnak, de javuló tendenciát mutat. Több üzemben kiállították – nagy közönségsikerrel – a Magyar Tanácsköztársaságról készült tablókat.

A szabadidő felhasználásában döntően két irányzat érvényesül. Az egyik az adott üzem kollektívájának társadalmi, kulturális életébe való beilleszkedés, a másik a szálláshelyi, illetve lakóterületi közösségi élet kialakítása. Ezeken kívül természetesen számottevő a magánprogramok, a külön ismeretségi körök létesítése is.

Az üzemek társadalmi és kulturális életébe való beilleszkedés főleg az utóbbi egy-másfél évben indult meg határozottabban. A fiatalok közül egyre többen vesznek részt üzemi kulturális rendezvényeken, ahol a munkában szerzett kapcsolatok folytatódnak a német és a magyar dolgozók között. Több üzemben – pl. az erfurti Umformtechnik, Starkstromanlagenbau, stb. – a jól dolgozók részére ingyenes jutalom-kirándulást szerveznek. Így német magyar dolgozók együtt mentek el pl. lengyelországi túrára is. Az üzemi sporttevékenységbe is számos magyar fiatal kapcsolódott be, pl. Ludwigsfeldében az ökölvívó és a labdarúgó szakosztályba.

A kulturális és sport-igények sajátosan jelentkeznek a szállásokon, illetve lakóterületeken. Ezek megoldására több helyen önálló magyar klub, illetve sport-szakosztály működik: Karl-Marx-Stadt megyében önálló kultúrház több szakkörrel, Erfurtban magyar klub, Drezdában most folynak a tárgyalások magyar kultúrcentrum felállítására.

A lakóterületi kulturális tevékenységek elsősorban a KISZ megyei akcióporgramok keretében folynak, amelynek szervezésében tevékenyen részt vesznek az üzemi magyar szakszervezeti szervek és a SZOT megyei szervezői. Igen hasznosnak bizonyult a KISZ „Ismerd meg az NDK-t” mozgalom. Számos fiatal bejárta ennek keretében az országot, megismerkedett történelmi helyeivel. Számos kultúrteremben, szálláson és egyes nagyobb üzemben magyar könyvtár létesült – a magyar szakszervezeti központok segítségével. Az ott lévő könyvállomány frissítésre szorul, mivel a fiatalok a könyvek nagy részét olvasták, s emiatt az olvasottság szintje az elmúlt évben visszaesett.

A szabadidő hasznos felhasználásának anyagi feltételei még nem teljesen kialakultak. A SZOT és az FDGB Titkársága között létrejött 1970. évi „Megállapodás"-ban foglaltak lényegében társadalmi kötelezettségek, amelyeket az állami rendelkezések – az Egyezmény és az éves Jegyzőkönyvek – nem támasztanak alá. Így a gazdasági vezetők belátására és a német, valamint a magyar szakszervezeti szervek erőfeszítéseire van bízva feltételeik megvalósulása. Megállapítható, hogy az üzemek jelentős részében – főleg az elmúlt év óta – sok segítséget adtak a magyar fiatalok igényeihez [igényeinek kielégítéséhez]. Számos kulturális, sportolási program kiadásait fedezik az e célra rendelkezésre álló alapokból. Ugyancsak kedvezően foglalkoznak a megyei társadalmi és állami szervek is e kérdéssel. A felsorolt példák bizonyítják, hogy jelentős az anyagi támogatás mértéke. Ennek ellenére szükségesnek tartjuk a kérdés állami szintű rendezését is.

A szabadidő célszerű felhasználásában – s ugyanakkor a fiatalok magatartásának alakításában – jelentősen befolyásoló tényező a kiutazó fiatalok összetétele. A becsületes és igyekvő többség mellett sajnos van egy 5-10%-re becsült réteg, amely viselkedésével visszatetszést szül az NDK dolgozói körében, s ez egyes helyeken a magyar fiatalok egészét elítélő általánosítást vált ki. Ez a réteg negatív hatást gyakorol a környezetére, a szabadidő kulturált felhasználása helyett a többi fiatalt is kilengésekre orientálja (italozás, botrányokozás, szexuális kilengések, stb.) s ezt a hatást a társadalmi vezetőségeknek, aktíváknak sokszor elég nehéz ellensúlyozni. Nagy gondot jelent a közúti balesetek magas aránya – az üzemi baleseteket súlyosságukat tekintve jóval meghaladják. Az okok között leggyakoribb a közlekedési szabályok megsértése, a felelőtlenség. Nem ritka az ittas állapotban való vezetés, jogosítvány nélküli motorozás sem. Mindezek a jelenségek az NDK-beli nevelőmunka hatékonyságának növelésére hívnak fel, tovább a kiutazók kiválasztásának javítására.

Az életkori adottságok velejárójaként számottevő az NDK-ban dolgozó fiatalok házasságkötése. Ez a körülmény elég sok egyéni problémát eredményez, kihat az egyes kollektívákra és sok feladatot ad a helyi szerveknek. A magyarok közötti házasságkötés esetén lakásproblémák és bölcsődei elhelyezési gondok merülnek fel. Az üzemek egy része segítséget nyújt ezen problémák megoldásában, bár nincsenek kötelezve rá. Többen a házastársak közül külön-külön szálláson élnek, vagy „illegálisan” összeköltöznek az egyikük szállásán, ami sok konfliktust okoz. A vegyes házasságúak jelentős része az NDK-ban kíván letelepedni, főleg az ottani kedvezőbb lakáshelyzet miatt. E kategóriánál a honvédelmi kötelezettség teljesítése sok esetben külön problémát okoz, a külföldön maradt feleség, esetleg gyermek miatt. A vegyes házasságoknál keletkező problémák átfogó rendezésére nem látunk lehetőséget, mivel sem a kiutazók korösszetételének megváltoztatására, sem a hazai lakáshelyzet – rövid távon való – lényeges megjavítására nincs kilátás. A nevelő, felvilágosító munkára hárul az a szerep, hogy a problémák csökkentésére hasson.

Az Egyezmény végrehajtása terén szerzett tapasztalatainkat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy lényeges előrehaladás történt a megfelelő foglalkoztatás, a bérezések és az elszállásolás terén. A további tennivalókat főleg a szakmai képzésre, a nyelvtanulásra, továbbá a szabadidő kulturált felhasználására kell koncentráljuk.

5. A hazai szervezés tapasztalatai

A kiutazó fiatalok szervezésénél döntő szerepet játszik a magyar munkaerőhelyzet alakulása. Míg az első évben a szervezés a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetőinek aktív közreműködésével folyt, a megyei munkaügyi szervek koordinálása mellett, addig a további évek során fokozatosan a megyei szervekre hárult az egész munka. A munkaerőhiányra hivatkozva a vállalti szervek egyre kevesebb segítséget adtak. Ennek következtében egyrészt a vállalt keretszámok teljesítése kevésbé sikerült az utóbbi években, másrészt a fiatalok kiválasztásában akadt több zökkenő. Ezt a tendenciát kedvezőtlennek tartjuk a szakmai fejlődés szempontjából és morális vonatkozásban is. A további szervezés során az ágazati irányító és a vállalati gazdasági szerveket és a vállalati gazdasági szerveket arra kell ösztönöznünk, hogy a kiválasztásban nagyobb felelősséggel vegyenek részt. A vállaltok közvetlenebb bekapcsolása a munkaerő-kooperációba feltételezi a munkaerő – s a szakmai képzés – hosszabb távon történő tervezését. A középtávú vállalati tervezés meghonosodása erre megfelelő lehetőséget nyújt. Ma még viszonylag kevés az olyan vállalat, amelyik a külföldi kapcsolatait összeköti a munkaerő-kooperációval (pl. Ózdi Kohászati Üzemek). Szükséges lenne – az üzemekből kiutazó fiatalokon kívül – a nem munkaviszonyból (pl. a szakközépiskolából) kiutazó fiatalok foglalkoztatását is betervezni a vállalatoknál. Ennek fontosságát aláhúzza az a körülmény, hogy a kiutazók jelentő részét ez a kategória teszi ki (kb. 30%).

A szervezésnél az NDK-beli foglalkoztatásról, keresetekről, szociális körülményekről szóló tájékoztatók színvonala fokozatosan javul. Az első években kapott tájékoztatók után számos fiatal tapasztalta az NDK-ban, hogy lényeges eltérések vannak egyes szakmáknál a két ország között, stb. Eddig a fiatalok 13%-a önként jött haza, s ezek nagy része – a jogos problémák mellett – a meghiúsult illúziók miatt. Az NDK-ban dolgozó magyar funkcionáriusok és az NDK üzemek jelzései szerint az elmúlt évi szervezésnél is irreális tájékoztatást adtak egyes helyeken (Komárom, Bács, Somogy, Pest megye), de lényegesen kisebb mértékben, mint korábban. A tájékoztatásban a realitás igénye főleg az egyes szakmák, munkakörök magyar és NDK egyezősége, a bruttó és a nettó keresetek közötti eltérés, a szakmai fejlődés, valamint a keresetek szoros összefüggése a német nyelv elsajátításával [elsajátításának] irányában merült fel. A tájékoztatás fontossága miatt meggondolandónak tartjuk az NDK-ban dolgozó magyar munkaügyi és társadalmi apparátus közvetlen bekapcsolását a szervezésbe. Egyes tapasztalatok arra mutatnak, hogy a szakmai keretek megyei lebontásánál az eddigieknél jobban figyelembe kell venni a megye foglalkoztatási struktúráját. Az NDK-ból hazaérkezett első csoportban, nem nagy számban, de akadtak olyan fiatalok, akik az NDK-ban tanult szakmájukat nemcsak saját üzemükben, hanem lakóhelyük közelében sem tudták hasznosítani. Pl. Szabolcs és Zala megyében a fonó szakma, Somogy és Baranya megyében az irodagép-műszerész, Veszprém megyében a nyomdai fényező, nyomdai szerelő szakma, stb.

Az eddigi gyakorlat azt is bizonyította, hogy helyes a szervezésnél a fiatalokat koncentráltan irányítani az NDK egy-egy üzemébe, illetve megyéjébe. Ez esetben ugyanis sokkal hatékonyabban valósul meg a velük való tervszerű foglalkozás.

Az a körülmény, hogy a kiutazók jelentős részének nincs megelőzőleg hazai munkaviszonya, arra késztet, hogy ismét mérlegeljük a szervezés tavaszi időpontjának előnyeit. Az év eleji utaztatásnál a kategória számára biztosíthatnánk, hogy 6-7 hónapig egy hazai üzemhez kötődjön, itthon találkozzon először a munkásélettel, továbbá hosszabb távon végezze az előkészítő német nyelvtanfolyamot. Nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem, hogy új környezetbe kerülni, új munkahelyen kezdeni könnyebb tavasszal, mint az év végén.

6. Az NDK-ból hazatért első csoporttal kapcsolatos tapasztalatok

1967-ben az NDK-ban munkát vállalt magyar fiatalok közül – szerződésük lejártával – mintegy 1 600-an az elmúlt és végén tértek vissza Magyarországra.

A fiataloknak a munkában való elhelyezkedése általában zökkenőmentesen történt. Elsősorban a munkaerőhelyzet állapota miatt, de lényeges szerepet játszott az a tény is, hogy az első csoportbeliek túlnyomó része munkaviszonyból utazott ki. Sok fiatal még a hazatérést megelőző szabadság ideje alatt megkereste vállalatát és megbeszélte munkába állása körülményeit. Több vállalat pedig menetközben is tartotta a kapcsolatot a nála dolgozott fiatalokkal és intézkedéseket tett a fogadásukra.

A munkaköri besorolásoknál az NDK-beli szakmai gyakorlat figyelembe vétele vegyes képet mutat. Számos vállaltnál elismerték a szakmában elért fejlődést, továbbá a német nyelvtudást. Több fiatalnál ez az elismerés előremenetelt is jelentett, pl. műszaki munkakörbe került (Diósgyőri Gépgyár 6 fő, Hajtómű és Felvonógyár). A Győri Pamutszövő és Műbőrgyárban a visszajövő fiatalok az NDK-beli szakmai képesítést szereztek, ezt a vállalat nem ismerte el, de ennek ellenére szakmunkás munkakörben foglalkoztatja őket. A vállalatok más részénél a szerzett képesítésnek megfelelő munkakör nem található – mint erre már fentebb utaltunk. A nyelvtudás elismerését példázza – ha nem túl nagy számban is –, hogy egyes fiatalokat tolmácsként, vagy külföldi szerelőként alkalmaznak (Hajtómű és Felvonógyár, Békéscsabai Férfi-fehérneműgyár, stb.).

A munkába állt fiatalok bérbesorolása lényegesen meghaladja az 1967. évi szintet. A szakmunkásoknál számos üzemben – Budapesten és vidéken – 2-3 forinttal magasabb órabér-besorolások történtek. Kirívónak számít a Videotongyár példája, ahol egy műszerész 300 forinttal, egy lakatos 100 forinttal keres kevesebbet, mint amikor kiutazott.

A visszatérő fiatalok szervezett fogadásával kapcsolatosan a vállaltok nagy részénél kedvezőtlen tapasztalatokra tettünk szert. A gazdasági és társadalmi szervek vezetői viszonylag kevés érdeklődést tanúsítottak a szerzett szakmai és egyéb tapasztalatok iránt. Nem általánosítható a Lenin Kohászati Művek, Diósgyőri Gépgyár, Ózdi Kohászati Üzemek és még néhány üzem példája, ahol összehívták a hazatért fiatalokat és tájékoztatták őket a vállalt fejlődéséről, valamint a velük szembeni elvárásoktól. A szakmai fejlődés elismerése a munkaköri és bérbesorolásoknál nem egy helyen a fiatalok kezdeményezésére és egy-két hónapos „átfutási idő „ után történt csak meg. Előfordult, hogy az NDK vállalatok által készített szakmai minősítést a vállalti munkaügyi szervek át sem akarták venni (Zala megye).

Tapasztalataink szerint a közvetlen munkatársak élénken érdeklődtek az NDK-beli szakmai ismeretek iránt és több egyszerűbb műszaki megoldást már alkalmaztak is az üzemekben. Kedvező hatást váltott ki, hogy a Szakszervezetek Megye Tanácsai több megyében személyesen felkeresték a visszatért fiatalokat, vagy összehívták őket és a helyi szervekkel megbeszélést folytattak a helyzetükről. Ugyancsak jól esett a fiataloknak a megyei – fővárosi – tanácsok hasonló irányú gondoskodása.

Az NDK-ból hazatértek többsége elégedett itthoni elhelyezkedésével és keresetével. Elég számottevő részük azonban nagyobb szakmai és anyagi megbecsülésre számított, mint amivel találkozott. A keresetük ugyan lényegesen meghaladja az 1967. évi színvonalat, sokuknál azonban nem éri el sem az itthon dolgozott munkatársak bérszínvonalát, sem az NDK-beli keresetet. Voltak, akik irreális elképzelésekkel jöttek haza, s különleges bánásmódot vártak el. Előfordult, hogy olyan fiatal is levelezői-fordítói munkakört igényelt, akinek nem volt meg a nyelvvizsgája sem (Nógrád megye).

A visszatért fiatalok mintegy 15-20%-a nem a régi munkahelyére jelentkezett, illetve rövid időn belül munkahelyet változtatott. Az indok legtöbb esetben az NDK-ban szerzett képesítés hasznosítása és a magasabb jövedelem biztosítása. A munkahelyet változtató fiatalok egy része orientálódik olyan vállaltok felé, amelyek az NDK-val vagy az NSZK-val közvetlen kapcsolatban állnak. Többen kifejezték azt a szándékukat is, hogy szívesen vállalnának munkát ismét az Egyezmény keretében.

Szociális problémával viszonylag ritkán találkoztunk. Leginkább lakásgondokat jeleztek a házasságot kötöttek köréből. Ez a vegyesházasságoknál esetenként még az NDK állampolgár feleség elhelyezkedési problémáival is társul, főleg a nyelvtudás hiánya miatt.

A hazatért fiatalok beilleszkedése az üzemek társadalmi életébe még csak kezdeti eredményeket mutat. Egyrészt a velük való foglalkozás hiányosságai, másrészt a katonai szolgálatra bevonulás az, ami ezt a folyamatot gátolja. Az első hónapban viszonylag nehezen tudtak eligazodni a vállalatok gazdasági, társadalmi ügyrendjében és szokásaiban, mivel az elmúlt három év alatt jelentős változások történtek. Néhány fiatalt, aki az NDK-ban is társadalmi aktíva volt, az üzemi szervek bevonták a szakszervezeti munkába, illetve a helyi vezető testületekbe. A hazatérés időpontja és a választások azonban majdnem egybeestek, s így ez a lehetőség korlátozott volt. Többen tanultak TIT nyelvtanfolyamon és államvizsgát kívánnak tenni.

III.
A munkaerő-együttműködéssel kapcsolatos szakszervezeti tevékenység tapasztalatai

Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok körében végzett szakszervezeti munka az utóbbi egy év során ért el egy olyan stádiumába, amely sajátos jellegének leginkább megfelel. A kezdeti időszakot – az akkor nagy számban jelentkező – foglalkoztatási, bérügyi és szociális problémák gyors, sokszor „tűzoltásszerűen” történő lerendezése, továbbá az üzemi szakszervezeti aktívának a munkával való első megismertetése jellemezte. A fiatalok köréből választott szakszervezeti tisztségviselők igen nagy többsége is csak funkcióba lépésük után találkozott valóságban a szakszervezettel, nem beszélve a többi fiatalról. A SZOT az első két évben egy, majd az évek során további négy szervezőt küldött ki az NDK-ba. A vázolt nehézségek ellenére is értek el eredményeket az érdekvédelmi tevékenységben, a szabadidő célszerű felhasználásában és a nevelőmunkában.

A szakszervezeti munka színvonalában a legnagyobb változást a SZOT és az FDGB Titkársága közötti „Megállapodás", illetve annak végrehajtására irányuló tevékenység hozta. Általános tapasztalatunk, hogy helyesnek bizonyult a „Megállapodás"-ban kifejtett koncepció. Ennek eredményeképpen az FDGB országos, megyei és üzemi szervei a magyar fiatalok szakszervezeti mozgósításával, ügyeinek intézésével lényegesen többet foglalkoznak, mint azt a magyar fiatalok aránya indokolná. Igaz, hogy bizonyos idő kell, amíg ez a tevékenység teljes körűvé válik és jelenleg is tart ez a folyamat, de már számos megyei és üzemi kezdeményezés bizonyítja, hogy előrehaladás történt az anyagi eszközök mozgósításában és a szemlélet formázásában.

Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok mintegy 85%-a szervezett munkás. A szervezettség csökkenő tendenciát mutat, ennek okait fel kell tárnunk, illetve megszüntetnünk. A fiatalok minden vállalatnál megválasztották saját rétegszervezetüket – a magyar AGL-eket –, s ezek elnökeinek kb. 60%-a választott tagja a vállalati szakszervezeti bizottságoknak – a BGL-nek. Az üzemek nagy többségénél meghívják a magyar AGL elnököket a BGL-ülésekre, de csak mintegy 70%-uk vesz részt rendszeresen.

A magyar AGL-ek munkájának tervszerűsége fejlődést mutat. Míg korábban ritkaságszámba ment, ma már a legtöbb helyen munkaterv szerint dolgoznak. A munka kollektivitása még kívánnivalókat hagy maga után, a jellemző az, hogy egy-két fiatal végzi a munka zömét. Ez a körülmény egyeseknél túlterheléshez vezet, idő előtti kifáradást, kedvetlenséget okoz. Az AGL-ek tevékenységének hatásfokát lényegesen javították a megyei SZOT szervezők működése, valamint a vezetőképző tanfolyamok.

Nagyon sok segítséget nyújtanak az FDGB megyei szervei. Munkájuk hatására a vállalati szervek egyre széleskörűbben foglalkoznak a magyar fiatalok ügyeivel, nemcsak az üzemben, hanem a szállásokon, lakóterületeken. Viszonylag kis körre szorult vissza az a szemlélet, amely a magyar fiatalok NDK-beli munkáját félremagyarázva, azt mintegy a „munkanélküliség” levezető csatornájának fogta fel. (Ez a nézet egyes munkások és gazdasági középkáderek körében található.) Az FDGB megyei szervezők – és a SZOT szervezők – számos megyei aktívaértezlet keretében, illetve megyei társadalmi bizottságok útján terjesztik a tapasztalatokat, végeznek nevelő, felvilágosító munkát. Aktív támogatást adnak a problémák, konfliktusok lerendezéséhez. Nagyon lényegesnek tartjuk az FDGB Országos Vezetősége, illetőleg apparátusa közvetlen támogatását, amely az irányításon kívül jelentős részt vállal magára a magyar szakszervezeti funkcionáriusok és propagandisták képzésében, a megyei SZOT szervezők munkájának eredményesebbé tételében.

A magyarországi szervezésnél a Szakszervezetek Megyei Tanácsai aktívan segítik a munkaügyi szerveket, részt vállalnak a tájékoztatók szervezésében, előmozdítják a hazatárt fiatalok újbóli beilleszkedését, aktívákat választanak ki az NDK-ban végzendő szakszervezeti munkára. A jövőben a szakmák központjainak, tovább a vállalati szakszervezeti bizottságoknak hatékonyabb bekapcsolására kell törekednünk.

A munkaerő-kooperáció keretében végzett szakszervezeti tevékenység egyik kulcskérdésének tartjuk, hogy mennyire sikerül összehangolnunk az NDK-ban és itthon, a munkaügyi, valamint a társadalmi szervekkel. A berlini kolónia pártbizottság, a megyei és alapszervi pártvezetőségek biztosítják az akcióban részt vevő szervek egységes politikai irányítását. Ennek keretében lehetővé vált, hogy az alapvető ügyek intézésében, a politikai nevelőmunkában, a politikai oktatásban összegeződtek az egyes szervezetek erői. A Nagykövetség koordináló tevékenysége a berlini SZOT szervezőn keresztül érvényesül. Megyei szinten is jónak minősíthető az együttműködés. Helyenként és esetenként elhangzik olyan vélemény, amely hiányolja, hogy nincs megyei képviselője a munkaügyi apparátusnak, máshol – a megfelelő munkakapcsolatok alapján – nem igényelnek változtatást.

A vállalatoknál az együttműködés alapja az úgynevezett „üzemi négyesekben” végzett tevékenység. Számos helyen felismerték, hogy a magyar üzemi párttitkár, KISZ-titkár, AGL-elnök és az állami megbízott előzetesen egyeztetett álláspontokkal több eredményt ér el, mintha egymástól elszigetelten dolgoznának. Különösen hatékonynak bizonyul a szakszervezeti és a KISZ szervek együttműködése a szabadidő felhasználásának szervezésében üzemi és megyei szinten egyaránt.

Az NDK-ban dolgozó szervek közötti társadalmi munkamegosztás sajátosan jelentkezik, nem alkalmazható egyértelműen a Magyarországon meghonosodott munkamegosztási gyakorlat. Véleményünk szerint a sajátosság abban van, hogy mindegyik szervezet – legyen az állami, tehát munkaügyi, vagy társadalmi szerv –, közvetlen érdekvédelmi feladatokat is ellát a maga sajátos – a jellegének megfelelő – eszközökkel. Tehát a munkamegosztás nem abban mutatkozik, hogy az egyik szervezet munkavállalói, a másik munkaadói érdekképviseletet valósít meg; abban sem, hogy az egyik szervezet üzemi, illetve megyei szinten, a másik pedig országos szinten dolgozik; hanem a feladatok megoldása módszerében, az intézkedések „csatornáinak” különbözőségében. Ezt azért tartottuk fontosnak aláhúzni, mivel még előfordulnak e téren félreértések. A fentiekben kifejtett sajátosság indokolja az egyes szervek szoros együttműködésének szükségességét.

Budapest, 1971. július 27.

Magyar Országos Levéltár – XIX-C-5-VII/21t-SZN-TÁJÉK-1971