|
Információk
|
|
Csevegő
|
|
Rendezvények
|
|
Beszámolók
|
|
Fórum
|
|
Képgaléria
|
|
Blog
|
|
Chat
|
|
Videók
|
|
DDR múzeum
|
|
Hírek
|
|
Képek
|
|
Események
|
|
Alapinformációk
|
|
|
Telekocsi
|
| | Gonda László albumába új kép került feltöltésre AWD  |
| | Dresdenerheide Frohe Weihnachten für alle!
Boldog vagyok, hogy csatlakozhattam az egyesülethez. (Elég soká jutott eszembe.)
Szeretnélek belemeríteni és elringatn... Tovább>> |
| | Elnökségi ülés 2023.06.14. du.17:00 Meghívó
az NDK-s Magyarok Közhasznú Egyesülete elnökségi ülésére, melynek
időpontja: 2023. június 14. (szerda) 17:00
Tovább>> |
|
Blog  Három év az NDK-ban (Riport Nagy F. Lászlóval)
Bobák János [bovill] - 2017-12-22 19:59:49 | | | Három év az NDK-ban
Jól éltek a szocializmus idején államközi szerződés alapján német földön dolgozó magyar fiatalok,
de a politika tiltott terület volt számukra, folyamatosan megfigyelték őket
Lázin Miklós András – 2017.12.22. 04:28
Egy 1968-as osztályfőnöki órán hallottam másodszor arról, hogy az NDK-ba lehet menni dolgozni,
először pedig a rádióban egy műsorban beszéltek róla – idézte fel lapunknak Nagy F. László
, aki három esztendőt töltött annak idején a demokratikusnak mondott Kelet-Németországban.
Beszélt arról is, hogy ha az ember kellően sokat vállalt, akkor nagyon szépen lehetett odakint keresni.
Nagy F. László: A fizetésem ötszázötven márka volt, egy kávé harminc pfennigbe került…
Bejártuk az országot, nyaraltunk a tengernél is (Fotó: Bodnár Partícia)
– Kalandvágyból ment az NDK-ba dolgozni?
– Azért ennél összetettebb volt a motivációm.
– Azaz?
– A történet azzal indult, hogy 1968 februárjában akkori osztályfőnökünk az egri Dobó István Gimnázium
és Szakközépiskolában – egyébként az 1936-os berlini olimpián a vívóválogatott tagja volt
– közölte velünk, egy nemrégiben kötött államközi szerződés alapján három évre a
– Német Demokratikus Köztársaságba lehet menni dolgozni. Nos, ő azt mondta, fiúk,
– ez egy másik ország, más kultúra, meg lehet a német nyelvet tanulni, embereket megismerni,
– így annak, aki nem akar érettségi után egyetemre-főiskolára menni, mindenképpen érdemes belevágni.
– Vonzó volt az is, hogy az ember vehetett egy MZ motorkerékpárt.
– És mi volt még, ami erre az útra vitte?
– Édesapám a háború végén amerikai hadifogságba esett, s rengeteget mesélt az osztrákokról és a németekről,
– arról az alaposságról és precizitásról, ami ma is annyira jellemző rájuk. Ugyancsak sokat nyomtak a latban
– az egykori Budapesti Nemzetközi Vásáron látott német termékek, de leginkább a motorok és a gépkocsik.
– Egy, már kint dolgozó ismerősöm beszámolói is ösztönzőleg hatottak az ottani lányokról.
– Tehát jelentkezett…
– Igen. A szerződés aláírása előtt volt egy sor erkölcsi és orvosi vizsgálat. Akadt egy falumbéli fiatalember,
– aki tett valami, igazából súlytalan dolgot, ami miatt lehúzták a nevét a listáról.
– Mikor indultak?
– Pontosan emlékszem, 1968. október 17-én. Az első csoport, és mi, a másodikak voltunk az igazi „hősök”,
– az utánunk következőknek már könnyű dolguk volt. Akkortájt történtek a „sajnálatos csehszlovákiai események”
– és annak nyomán a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása, aminek következtében
– minket az éj leple alatt „csempésztek” át Csehszlovákián.
– Beszélt valamennyire németül?
– Alig. A Heves Megyei Tanács indított ugyan egy gyorstalpaló tanfolyamot, de az nem sokat ért.
– Hová kerültek?
– A szászországi Karl-Marx-Stadtba, azaz a régi Chemnitzbe.
A szálláshelyünk egy tizennégy emeletes magasházban (Hochhaus) huszonhat négyzetméteres garzonlakás volt,
– és négyen éltünk benne, de voltak szerencsésebbek, akik egy új lakótelepen, már háromszobás lakásban kaptak
– elhelyezést hatan. Rögtön az első napon elmentünk sétálni, s szembejött velünk két lány, egy barátom,
– Lajos az egyiket megszólította, később ő lett a felesége.
– Mi volt az ön munkája?
– A kötőgépgyárba (Strickmaschinenbau) kerültem radiálfúróra. Ez a TEXTIMA-tröszthöz tartozó üzem
– akkoriban jól menő cégnek számított, számos országba exportálta a termékeit. A fizetésem ötszázötven márka lett,
– és már akkor ötnapos munkahétben dolgoztunk, ha nagyon ráhajtottunk, akár nyolcszázötven márka is bekerült a borítékba.
– Egy 0,33-as sör negyvennyolc, egy kávé harminc pfennigbe került, egy rántott szelet körettel három márka ötvenbe
– – jól éltünk, kár lenne tagadni. Az államközi szerződés szerint három esztendőt lehetett dolgozni,
– ezt kivételes esetben egyszer lehetett hosszabbítani. Fontos megjegyezni, végig figyeltek minket.
– Egyszer valaki megkérdezett egy idősebb német kollégát, mikor volt jobb, Hitler vagy Ulbricht alatt
– – két hét múlva hazaküldték a túl kíváncsi illetőt.
– Barátsággal fogadták önöket a németek?
– Tartózkodóan, de azért egy-két hónap után már befogadtak minket. Ennek ellenére akadt olyan is,
– akivel a munkaügyeken túl három esztendő alatt sem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni.
– Mit hozott haza a sok élményen kívül?
– Például egy MZ motorkerékpárt. A gyári mintaboltban, Zschopauban 2850 márkáért jutottam hozzá az álmomhoz 1969 áprilisában.
– Az összehasonlítás miatt nem árt tudni, hogy akkor egy Trabant négyezer-ötszáz, egy Wartburg pedig nyolcezer márkába került…
– Fényképezőgépet, fotólabort és sok mást is hoztam. Életem legszebb három évét töltöttem az NDK-ban, ezért egy percig sem sajnálom,
– hogy kimentem. Végigjártuk az ország jelentősebb városait, a világhírű múzeumokat, nyaraltunk a tengernél, olyan helyeken,
– ahová akkoriban csak kevés magyar fiatal juthatott el. Fiatalok voltunk, csodálatos volt.
|
Hozzászólások száma: 8
 Wilhelm/ Gräber/Ilmenau- ikrek
Gräber Marta [Wilhelm] - 2018-06-19 18:37:19 | | | En is voltam/vagyok a valamikori NDK-ban. A nemet munkatarsaimmal es a maradt magyar hontarsaimmal meg mindig tartom a kapcsolatot. A velemenyem: az a harom ev mint szerzödeses munkasok nagyon szep volt. Sajnos most minden megvaltozott. A gyar ahol dolgoztunk becsukott.En pedig ott lakom, ahol a gyar van. Minden nap latom,
szomoru vagyok, mert mi voltunk az elsö munkasok akik itt elkeztek dolgozni.
 |
Olvasom éppen
[] - 2018-04-07 12:36:51 | | | | hogy az egri Dobóból indultál, ki hitte volna, na jó az én Gimim az ùt túloldalàn volt, meg én a dogánygyàrban hallottam az NDK-ròl.
|
Ott is volta:
Joó László [Joó László] - 2018-03-01 10:14:58 | | |  Így igaz amit a kolléga elmondott.
Én személy szerint ott is maradtam volna ha a szüleim nem erősködtek volna. Voltak kint nálam vendégségben és látták a jó körülményeket is. Ennek ellenére mégis szerették volna ha a szerződés leteltével hazatérek.Fájó szívvel de négy év múltán mégis hazajöttem.Igaz anyagilag így is nagyon jól jártam. |
Minden úgy igaz ahogy írva vagyon!
Nagy Ferenc [bumawerk] - 2018-02-07 10:43:03 | | | | Csak a bevezetőben levő újságírói közhelyes buzgóság nem kellett volna a megfigyelésről, meg a politikáról. Majdnem azt mondtam, hogy tiszta hülyeség, ha nem lennék ilyen jól nevelt.
Amiről én mint Nagy Ferenc tudok, senkit nem érdekelt ott abban a korosztályban a politizálás. Az sem, hogy figyelnek-e vagy nem és ki figyel, ki nem.
Ott volt egy nagy, 17 milliós megismerni való ország. Volt ott nekünk bőven mit megfigyelni és megtapasztalni való. Aki nem a kocsmázásnak adta magát az nem is győzte. Pont úgy, ahogy Nagy F. László mondja. Munka is volt bőven, én azt éreztem,hogy meg is becsültek bennünket érte amit végeztünk. Én a második turnussal mentem, szintén Karl-Marx Stadtba. Az első három év után jött a katonaság, aztán még 1980-ig kint éltem ezért nem csak az első 3 évre volt rálátásom. Igen jó döntés volt az, és mindenkinek megérte.
Az is igaz, hogy voltak olyanok is akik a három év után ugyanannyit tudtak, mint amikor kimentek, de ez volt a nagyon ritka kivétel.
Szóval tényleg jó volt, de igazán csak az tudja aki benne élt.
Persze ez csak az én véleményem. |
Coswig 1969
Rigó Erik [Derik] - 2018-01-16 20:31:00 | | | | Tagadhatatlan tény,hogy életem legszebb éveit töltöttem az NDK beli Coswigban.
A Planéta nyomdagépgyárban kaptunk munkát.
Dolgoztunk és kezdtünk egyedül boldogulni idegenben.
Minket barátsággal fogadtak a németek,igaz kezdetben nem voltunk sokan.
Jól kerestünk.Igy utólag belegondolva abban az időben egy kis túlórával 2x annyit kerestem mint a szüleim itthon.Akkoriban a szüleim együtt 1100 ft-ot kerestek,
én meg6-700 márkát. Tudtunk is élni.
A mai napig kapcsolatban vagyok a volt jó barátommal,akivel immár családostól 40 év után előszőr személyesen is találkoztunk a Stuttgart melletti Gerlingen városban egy kiállitás alkalmával.
Hatalmas élmény volt.Szerintem nem sokaknak adatik meg ilyen élmény örömmel teli békében.
Feleségem azt mondja,hogy ne nosztalgiázzak inkább mindig nézzek előre.
Én pedig minden alkalommal azt válaszolom,hogy igazad van,de olyan jó néha egy kicsit hátranézni és igy
ha Németországba utazok,akkor mindig elmegyegyek egy kis kitérővel Coswigba egy kicst bámészkodni.No meg az NDK - sok országos találkozójára.
Nagyon jó érzés!:-)
|
Bakó Zsolt hozzászólása.
Bobák János [bovill] - 2017-12-23 18:47:52 | | | | A Facebookon megjelent, e cikkre reagáló hozzászólásokra írtam véleménymeet, melyet ide is bemásolok
"Ha gondolatot ismételhetek, akkor Vad Jánossal tudok maximálisan egyetérteni. Az elmúlt négy évtizedben rengeteg egykori NDK-ssal beszéltem, kisebb nagyobb találkozókon, és ők mindnyájan önszántukból mentek ki. Az indítékok meg nagyvonalakban megegyeztek a cikkben szereplő Nagy F. László által említettekkel. A Magyar Népköztársaság meg tényleg bajban volt a Ratkó-hullámmal. Kezdődött ez az óvodákban, de ha a korosztályom egyetemi felvételeire gondolok, az is egy hatalmas szűrő volt a hirtelen megemelkedett igények miatti csekély felsőoktatási hely megszerzésére. A mi korosztályunk ezt végig érezhette az élete során. Most a nyugdíjért állunk túl sokan sorban.
Fentiek ismeretében az NDK szerződési lehetőség egy okos leeresztő szelep volt a hirtelen támadt többletmunkaerő elosztására. Nem beszélve arról, hogy nyelvtudást és képzést kapott, „világot látott” fiatalokat nyertek vissza.
Pár hónap alatt váltunk a család védőszárnya alatt kényelmesen éldegélő gyerekből felnőtté.
Szerintem a korszak nagy ötlete volt az NDK munkavállalási lehetőség. Állami szinten is, és az egyén szempontjából is."
Persze, ez az ottani előzmények ismeretében jobban érthető. De talán így sem lóg nagyon a levegőben. |
|
|
Tetszik.
Tetszett a cikk
Örülök, hogy minél több újságban írnak rólunk. 
